Ha ugyanis megszűnnek például a társadalmi célúnak hazudott állami Fidesz-kampányok, és csak emiatt havonta arányosan mindössze kétezer forinttal több lesz a nettóm, és abból mondjuk egy napig eszem, én már örülök, hogy elkölthettem a saját keresetemnek egy ennyivel nagyobb részét, nem pedig az állam tehette ezt meg.
Az a baj ugyanis szerintem, hogy adottnak tekintjük az adókulcsokat és többnyire az állami költekezéseket is. Ha valamiből le lehet faragni, az első gondolatunk az, hogy hova lenne ezt érdemes átcsoportosítani. Ezt a gondolkodásmódot kellene megváltoztatni.
Az állam előre megtervezi, hogy milyen konkrét célokra kíván költeni egy évben – erre szolgál a költségvetés, minden évben látjuk, ahogy rituálészerűen mutogatja a pénzügyminiszter nyomtatott formában és trikolorba öltöztetett pendrive-on.