Lebukott a magyargyűlölő Manfred Weber
De mit várhatunk egy gyenge, legjobb esetben is maximum közepes képességű embertől, aki így is jelentős karriert futott be.
Az államnak konkrét célokra kéne csak adót beszednie.
„Az államnak konkrét célokra kéne csak adót beszednie, és az adókulcsokat közvetlenül az adott évi legszükségesebb költekezéseiből kellene levezetnie, ezekről pedig népszavazáson kellene az adófizetőknek dönteni. Mondja meg az állam, konkrétan mire kell a pénzünk és dönthessünk, akarjuk-e ezt.
Korábban azt írtam egy publicisztikámban, hogy szerintem a nehezen indokolható állami költéseket meg kell szüntetni – mint a folyamatos plakátkampányok, értelmetlen presztízsberuházások, vagy a mesterséges monopóliumuk ellenére is veszteséges állami vállalatok finanszírozása –, és ezzel arányosan kevesebb adót kell beszedni.
Ha ugyanis megszűnnek például a társadalmi célúnak hazudott állami Fidesz-kampányok, és csak emiatt havonta arányosan mindössze kétezer forinttal több lesz a nettóm, és abból mondjuk egy napig eszem, én már örülök, hogy elkölthettem a saját keresetemnek egy ennyivel nagyobb részét, nem pedig az állam tehette ezt meg.
Az a baj ugyanis szerintem, hogy adottnak tekintjük az adókulcsokat és többnyire az állami költekezéseket is. Ha valamiből le lehet faragni, az első gondolatunk az, hogy hova lenne ezt érdemes átcsoportosítani. Ezt a gondolkodásmódot kellene megváltoztatni.
Az állam előre megtervezi, hogy milyen konkrét célokra kíván költeni egy évben – erre szolgál a költségvetés, minden évben látjuk, ahogy rituálészerűen mutogatja a pénzügyminiszter nyomtatott formában és trikolorba öltöztetett pendrive-on.
A probléma, hogy ezt nekünk senki nem mutatta meg előre az adóbevallási időszak előtt, pedig mi finanszírozzuk.
Értelemszerűen, ha egy vállalat plusz tőkebefektetést kér a részvényeseitől, előad egy meggyőzőnek szánt prezentációt, amelyben színes-szagos, illusztrációkkal és imázsvideókkal teletűzdelt diákon fog érvelni a források elköltésének hasznossága mellett”
Fotó: MTI/Mónus Márton