A járványkezelés sztahanovistái

„Ha azt kérdeznék tőlem, hogy Magyarország jól vagy rosszul kezelte-e eddig a járványt, azt válaszolnám, hogy is-is. Bizonyosan jobban, mint a brazil Bolsonaro, aki szerint egy nátha az egész; a belorusz Lukasenko, aki szerint a gyógymód összetevői a szauna, a vodka és a traktorozás; vagy az élők sorából már távozott tanzániai Magufuli, aki úgy gondolta, hogy az ima mindent megold (persze ma már az első kettő is mást gondol erről). Ha viszont mondjuk Új-Zélandhoz vagy Tajvanhoz hasonlítjuk magunkat, nincs okunk büszkeségre. Az igazság az, hogy a járványkezelésben szinte mindenütt követtek el hibákat, csak volt, ahol bevallották, volt, ahol nem. De nem lennénk az Orbán vezette Magyarország, ha nem járnánk ebben is külön úton.

A mi vezetésünk ebben is a versenyt, a gonosz és alkalmatlan »Brüsszellel« szembeni harcot és általában azt az alkalmat látja, hogy bebizonyítsuk, mennyivel különbek vagyunk másoknál. Ezzel nemcsak az a baj, hogy az állítás valóságalapjai finoman szólva is ingatagok, hanem az, hogy egy szó szerint életbe vágó szakkérdés háttérbe szorul a sanda politikai szándékok mögött. Így és ezért kerülhet sor olyan minden alapot nélkülöző kijelentésre például külügyminiszterünk részéről, hogy Európában mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból Magyarország kezelte legjobban a járványt. Ugyanez a külügyminiszter jelentette ki egy számunkra hátrányos UEFA-döntés miatt azt is, hogy a sportból száműzni kell a politikát. Ami helyes törekvés, a kérdés csak az, hogy nem kellene-e ugyanezt tenni a járvány kezelésével is?

Az augusztus 6-i állapot szerint eddig 809855 honfitársunk kapta meg a betegséget és 30033 közülük nem élte túl. Ezzel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 239 ország és entitás adatait tartalmazó hivatalos listáján a százezer főre eső 8290 megbetegedés a harminchetedik legtöbb. Sokkal fájóbb, hogy ugyanezen a listán a százezer főre eső 307,4 halálesettel Peru mögött a világon a másodikak vagyunk. Tudom, hogy a listát fenntartással kell kezelni, mert az abba adatot szolgáltató országok egy jelentős része nem a precizitásról és igazmondásról ismert. De ugyanebben szerepelnek az EU tagországai és a többi olyan valódi polgári demokrácia, amelyekről feltételezhető, hogy legalább annyira komolyan veszik a statisztikát, mint nálunk.

A sajátos magyar út a védettségi kártyák esetében is kitűnt. A kormányzat sok milliárdos ráfordítással saját kártyarendszert alakított ki, amellyel mintegy negyedévvel megelőzte az EU egységes igazolását, és amely azóta már értelmét vesztette. Ennek gyakorlati eredménye néhány korai tömegrendezvényen – zömmel focimeccsen - volt, ahol nem lett volna idő mindenkinek az oltási igazolványát külön ellenőrizni. A szálláshelyeken és a vendéglátóhelyeken ugyanezt a feladatot az utóbbi is tökéletesen ellátta volna. Viszont a Külügyminisztérium mintegy húsz országgal kötött külön megállapodást a kártyák elfogadásáról. Ezek között a magyar turizmus szempontjából olyan kiemelt fontosságú országok is szerepeltek, mint pl. Mongólia, Bahrein vagy Üzbegisztán. Viszont a legtöbb nyugat-európai ország nem állt kötélnek.”

Fotó: Akila Jayawardana / NurPhoto / NurPhoto via AFP