Transzkorszakalkotók

„Szinte minden korban és számos kultúrában voltak olyanok, akik nem a születési nemükkel azonosultak, ami valamilyen módon a viselkedésükben is megnyilvánult. Ezeket a szokásokat abban a kontextusban tudjuk megérteni, amiben létrejöttek - többnyire, közösségi, kulturális, rituális, spirituális és erkölcsi dimenziókat is magában foglal. Mi az, amiben a jelenlegi helyzet más? Ma a modern orvostudomány korábban soha nem látott módon lehetőséget biztosít arra, hogy férfi testből női, női testből férfi legyen - legalábbis ami a külső jegyeket és bizonyos működésbeli sajátosságokat illeti. A technikai lehetőségek és a posztmodern világnézet a globális faluban találkozva erőteljesen formálja a kultúránkat, és olyan, ebbe nehezen illeszthető és kereteit szétfeszítő változásokat hív életre, amikre régóta nem volt példa.

Nyugat-Európában, az USA-ban és Kanadában az elmúlt években a nemi szerep diszfóriás (biológiai nemükkel azonosulni nem tudó) gyerekek és fiatalok lélekszáma folyamatosan emelkedik. Az Egyesült Királyságban 2010 és 2020 között ilyen panasszal szakemberhez forduló fiatalok (nagyrészt 18 év alattiak) száma 138 főről 2748 főre ugrott a nemi identitás fejlődésével foglalkozó klinika adatai alapján (Gender Identity Development Service – GIDS, akikhez a protokoll szerint a segítséget kérők esetei befutnak. Ez a rendkívül nagymértékű növekedés érdekes módon a lányokat érinti leginkább. Svédországban szintén tíz év alatt 1500 százalékkal ugrott meg a nemi diszfóriával küzdő fiatalok száma, az Egyesült Államokban pedig csaknem másfél évtized alatt 4000 százalékkal. Hasonló tendencia figyelhető meg Norvégiában, Finnországban, Hollandiában, valamint Ausztráliában is. Fontos kihangsúlyozni, hogy a gyerekkori nemi szerep diszfóriát a többség, az érintettek 60-90 százaléka »kinövi«. Éppen ezért valóban kulcsfontosságú, hogy ne történjenek idő előtt olyan beavatkozások, amik később nem visszafordíthatóak. Ez nemcsak a műtétekre vonatkozik – amelyeket az európai országokkal szemben az USA egyes államaiban 18 éves kor alatt is alkalmaznak –, hanem a kevésbé drasztikus kezelésekre is.

Az említett brit genderklinika (GIDS) által nyilvánosságra hozott adatokból kiderül, hogy a legfiatalabb páciens mindössze 3 éves volt. Ebben az életkorban még sem sebészeti beavatkozás, sem hormonkezelés nem történik. ugyanakkor az gyakori, hogy a család és a környezet elkezdi a biológiai nemével ellentétes neműként vagy éppen valamilyen teljesen más, »nembináris« nemű személyként kezelni a gyermeket. Ide tartozik a fiúk lányruhába öltöztetése, sminkelése, a lányoknál a maszkulin vagy uniszex öltözködés, a gendersemleges vagy választott nem szerinti megszólítás. Egyre elterjedtebb az a nevelési gyakorlat is, ami eleve úgy kezeli a gyermeket – születésétől fogva, tehát nem azért, mert bármi jelét adná a nemével kapcsolatos diszkomfort érzésének –, mintha nem lenne neme, mintha a biológiai adottságai teljesen függetlenek lennének attól, hogy később milyen nemi identitást alakít ki magának (gendersemleges nevelés). Bár nem olyan kézzelfoghatóak, mint egy hormonkezelés vagy műtét, de a gyermek személyiségfejlődését ezek a beavatkozások, nevelési irányok nagyon is befolyásolhatják, véleményünk szerint a bizonytalanság irányába.”