Válogatott hazugságok

„Milyen jó volna, ha Nyugat-Európában olvasni is tudnának, nem csak kérdezős­ködni. Azért gondolom ezt, mert a Magyarországot érintő ügyekben olyan tájékozatlanságot árulnak el az unió szocdem, liberális, zöld, kommunista, trockista, feminista, meleglobbista és egyéb tagjai, hogy az ember nem hisz a szemének.

Miközben – erről azért ne feledkezzünk el – a politikai kirakósnak éppen az volna az értelme, hogy nekik jobban összeáll a kép rólunk, mint nekünk magunkról. Ők, a finom kultúrlegények biztosabb kézzel illesztik össze a hiányzó darabokat, nem olyan kérges a tenyerük, mint nekünk, elmaradott bennszülötteknek.

Valójában azonban ezek az emberek még azt sem tudják, amit tudniuk munkaköri kötelességük volna. Rólunk ítélkeznek, de életükben nem jártak Magyarországon, ha pedig igen, a kertek alatt osontak, nehogy élő emberek zavarják össze remek előfeltevéseiket. Esetleg beballagnak Ujhelyi István brüsszeli irodájába, és tágra nyílt szemmel megkérdezik: tényleg olyan gonosz a magyar kormány, a teringettét? Gonosz, feleli nekik István, majd alapállapotú demokráciaféltő arckifejezését felöltve igyekszik megszolgálni a havi sok ezer eurót, amit Európa adófizetői őrá költenek.

Az európai baloldal és csatolt részei reménytelenül hülyék. Olvasom a nyugati sajtót, mindenféle formában – higgyék el, nem kitörő örömmel, de mit tegyek, ez a dolgom –, hosszú évek óta ugyanazt a néhány témát dobják fel. A vádak azonban cselesen oszlanak meg, akad köztük általános, valamint néhány konkrét is. Az általános, bárkiről elmondható, éppen ezért megfoghatatlan témák nagyjából ezek: korrupció, demokráciadeficit, fékek és ellensúlyok (juszt is leírom angolul, olyan szép: checks and balances) felbomlása, szabadságjogok korlátozása. Ezek tehát a szokásos szövegek, a bolsevik újbeszélnél egy hajszálnyival intelligensebbnek tűnő, valójában azonban lapos és fantáziátlan szómágia kellékei. Na, de lássuk a konkrétumokat, amelyekkel a mai napig tele a nyugati sajtó. Nyilvánvalóan egymástól veszik át a hazugságokat, gondolom, ha kigyúl az agyban a lámpa, mindig ugyanaz a néhány baromságot muszáj elkántálniuk.”