„Gyújtóhangú beszédet mondott Karácsony Gergely a Pride-on. Mármint olyasmit: aki látta, helyette is égett, mint a rongy. Hiába említette ő maga is, hogy a szervezők megkérték arra, hogy ne kampányoljon, ő erre mégis fittyet hányt. (persze azért kicsit örültek is neki -a szerk.) A szokásos lózungok mellett azonban a hangsúly most inkább az ájtatosságon, a kereszténykedésen és a megjátszáson volt.
Egy őszinte szó nem hangzott el.
Állítása szerint, és mint azt többször is hangsúlyozta, annak ellenére vett részt a Pride-on, hogy heteró, apa és keresztény. Heteróként azért, mert szeretné, hogy mindenkinek ugyanolyan természetes legyen a szerelem, mint neki.
Apaként azért, mert szeretné, ha elsöpörnék a propagandát és a hazugságot, majd a gyerekei jövőjét kezdte félteni. Sajnos a főpolgármester és egyben miniszterelnök-jelölt aspiráns itt nem tért ki arra, hogy a fiatalok ma már többek között a kormány döntéseinek hála rengeteg anyagi és erkölcsi támogatásban részesülnek, így a jövőjüket sokkal könnyebben tervezik meg, mint az előző vezetés alatt. A progresszív adózási rendszer, a feltétel nélküli alapjövedelem, valamint az exponenciálisan növekvő rezsiköltségek nem gördítenek akadályokat eléjük. Ennek ellenére Karácsony szerint biztos sokkal fontosabb, hogy lójelmezes szőrös férfiak rázhassák a csupasz valagukat kiskorúak előtt háborítatlanul a nyílt utcán. (Upsz, de hiszen ezt most is megtehetik -a szerk.)
A beszéd mélypontja kétségkívül a „keresztény” résznél érkezett el. Itt Karácsony kihangsúlyozta, hogy mindannyiunkat egyformán szeret a Teremtő, hiszen -bár nem vagyunk egyformák, egyenlőek vagyunk.”