„Egy jogszabályt – kicsit leegyszerűsítve – három szinten lehet/kell értelmezni: nyelvtani, logikai és rendszertani szempontok szerint. Úgy gondolom, a nyelvtani értelmezésen túl is estünk akkor, amikor egyebek közt arra utaltunk, hogy egyes rendelkezéseknek még alanyuk sincsen.
A logikai értelmezésnél pedig már égnek áll a hajunk. A pedofília, a nemi bűncselekmények szigorúbb megítéléséhez, avagy a gyermekek fokozottabb védelméhez logikailag hogyan kapcsolódik a »születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, a homoszexualitás«?
Hogy került a csizma az asztalra? Ha valaki egyetlen észszerű logikai érvet tud erre mondani – azon kívül, hogy ez utóbbi fogalmakat össze akarják mosni a pedofíliával és a nemi bűnözéssel – visszaadom a diplomámat.
Végül nézzük a rendszertani értelmezést. Magyarán azt, hogy ez a törvény beleillik-e a Fidesz-féle jogrendszerbe. Bizony, sajnálatos módon nagyon is beleillik. Kezdve az Alaptörvénytől: »az anya nő, az apa férfi«, »Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát«, folytatva az örökbefogadás szabályainak módosításával, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a meleg párok részére való örökbeadást, az anyakönyvi eljárásról szóló törvénnyel, amely ellehetetleníti a nemváltást azzal, hogy a kromoszóma szerinti biológiai nemet egy életen át kitörölhetetlenül rögzíti az anyakönyvben. Lehet, hogy Áder János nem olvasta volna ez utóbbi törvényt? Mert ha igen, akkor hogyan mondhatta azt – indokolva a megindokolhatatlant, a pedofiltörvény aláírását –, hogy »arról, hogy valaki felnőttként miként változtatja meg születési nemét, a törvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz«. Igaz, csakhogy ennek a gyakorlati ellehetetlenítést nem ez, hanem egy másik törvény tartalmazza.”