„A Honvéd pályája 1986. őszén vette föl Bozsik József nevét, pedig nem volt nálunk szokás futballistákról stadionokat elnevezni akkoriban. Feleségétől tudom, hogy az éppen Paraguayban dolgozó Puskás Ferencet érzékenyen is érintette a hír, s egyáltalán nem azért, mert ne gondolta volna tökéletesen érdemesnek nyolc éve elhunyt barátját arra, hogy a kispesti stadion névadója legyen (ő maga Bozsikot tartotta minden idők legjobb játékosának, talán még magánál is jobbnak), hanem azért, mert úgy érezte, ezzel neki, a Honvéd legismertebb és legsikeresebb játékosának akarnak üzenni: ő itt már nem létezik.
Pedig, ha tudta volna, mi állt a döntés hátterében... Amikor 1985. december 15-én elhunyt Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének alelnöke, akkor a Budapesti Honvéd Sportegyesület berkeiben kezdeményezték, legyen Oláh elvtárs a felújított Honvéd-pálya névadója. Hogy aztán mégsem így történt, az Asztalos Zoltánnak, a klub baráti köre akkori elnökének az érdeme.
Neki ugyanis, amikor tudomást szerzett róla és érthetően megrémült az Oláh-stadion tervétől, zseniális ötlete támadt: a rádió sportosztályának külsős munkatársaként úgy szervezte, hogy egy kispesti szurkolói ankéton »Tóth bácsi, egy idős szurkoló« fölvesse a javaslatot, miszerint a magyar futball első 100-szoros válogatottjáról, az Aranycsapat jobbfedezetéről, Bozsik Józsefről kellene elnevezni a pályát a bécsi Rapid 1980-ban Hanappi Stadionra keresztelt otthonának mintájára, s mindez elhangozzon a fél ország által hallgatott Sportvilág című műsorban is. Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett, kivéve az őrjöngő katonatiszteket, de a lavina akkor már elindult, nem lehetett megállítani. Nem Puskás Ferenc, hanem Oláh István helyett lett tehát Bozsik József a névadó (Puskás esetében kispesti utcaelnevezésért küzdöttünk aztán sokáig).”