Az LMBTQ-mozgalom kettős mércéjéről

„Az elmúlt időszakban az LMBTQ közösségre irányuló figyelem első, markáns motívuma a lassan egy éve megjelent Meseország mindenkié című, egynemű szülőpárokról szóló történeteket is tartalmazó gyerekkönyv körüli botrány volt.

A kiadvány megjelenése, valamint az erre érkező politikai-közéleti reakciók tekinthetők szimbolikus vízválasztónak, hiszen a magánélethez való jog tiszteletén és az eltérő orientációjú közösségek békés egymás mellett élésén túlmutató kérdéseket vetett fel.

Van-e helye, keresnivalója a könyvesboltok polcain a szivárványcsaládokat a hagyományossal egyenértékűnek illusztráló tartalomnak úgy, hogy ez jó eséllyel csak akkor derül ki az adott mesekönyvről, mikor a szülő (vagy a bölcsődei, óvodai, esetleg iskolai pedagógus) már a felolvasást kezdi?

Fontos-e a szülő beleegyezése, hogy gyermeke ilyen tartalommal találkozhasson, ha valaki mesekönyvből olvas neki? Egyáltalán van-e vitának létjogosultsága abban a kérdésben, hogy mi tekinthető egy társadalom, vagy kulturális közösség számára »normálisnak«?

Kinek van joga ebben döntést hozni? Egyáltalán van-e ez ügyben egyetemes igazság, vagy norma? A Meseország mindenkié első fogadtatása sok indulatot generált. Dúró Dóra, az ex-jobbikos, jelenleg a Mi Hazánk Mozgalom szélsőjobboldali párt színeiben tevékenykedő, független parlamenti képviselő például teátrálisan ledarálva a könyvet.

A csepeli fideszes polgármester az összes kerületi óvodában azonnal betiltotta. Az ország – és a nemzetközi közvélemény – úgynevezett kulturáltabb fele természetesen óriási felháborodással fogadta ezeket a gesztusokat, de a szellemet a palackba visszazárni már nem lehetett, a politikai legmagasabb szintjére került a kérdés, amely végül a gyermekvédelmi törvény formájában került nyugvópontra:

Könyveket, véleményeket nem égetünk, vagy darálunk, nem tiltunk be. Minden felnőtt azt olvas és néz, amit akar. Minden szülő úgy neveli és oktatja gyermekeit, ahogy azt helyesnek tartja.”

Nyitókép forrása: Meseország mindenkié c. könyv