A leszakadás és a szétszakadás biztos receptje

„A politikusok nem szeretik a hosszú távú döntéseket, mert az ő órájuk gyorsabban jár, mint a »közpolitikai idő«, választási ciklusokban számolnak. Ezzel szemben a nagy rendszerek átalakításához gyakran akár egy évtizedre is szükség lehet, nem szólva arról, hogy például a nyugdíjrendszer vagy az oktatási rendszer reformjának hatása még hosszabb idő alatt érik be. A kormányok rendre azzal szembesülnek, hogy az átalakítás salakja hamar port ver, míg az eredmények csak sokára jelentkeznek.

Van azután egy másik fajta probléma is a politikai idővel. Mégpedig az, hogy időnként egy kormány sokáig hatalmon marad. És bár semmilyen szakpolitikai vezérelve nincs továbbra sem, ha a hatalompolitikai döntései ugyanabba az irányba húznak, akkor azok nyomot hagynak a nagy rendszereken. Ha tehát sokat rongál rajtuk, akkor hosszú idő alatt jó nagy károkat okozhat.

Kétségtelen, hogy az Orbán-rezsim megértette az oktatás ideológiai-hatalmi jelentőségét, a szellem és a lélek uralásának fontosságát, az iskolák központi helyét a társadalom megszervezésében, a gyerekek szocializációjában, valamint felmérte a tanárok kiszolgáltatottsággá alakítható állami függésében rejlő politikai lehetőségeket. Kilőtte a közoktatási rendszerből az önkormányzatokat, bevonta az állami oktatásnál magasabban dotált egyházakat, az egész rendszerre rápakolta a KLIK nevű monstrumot, és politikai felügyeleti szervként létrehozta a tankerületeket. Rászabadította a NAT-ra Takaró Mihályt. Ma abszurd módon a minisztérium nevezi ki vagy nem nevezi ki az iskolaigazgatókat, válogatott és váltogatott komisszárok fújják a passzátszelet az oktatási rendszerben. Közülük Maruzsa Zoltán bizonyult a legtartósabban berendezkedő végrehajtónak.

Olyan ember ugyanis, akiben csak egy egészen kicsi szakmai elköteleződés és társadalmi felelősségérzet lakozik, nem állna elő ilyen ötlettel, vagy nem hajtana végre erre vonatkozó politikai utasítást. Az ország teljes leszakadásának és belső szétszakadásának megalapozása készülődik. Ahogy az elején jeleztem, az oktatásban évtizedek alatt futnak végig a változások. Amit tehát most szétvernek, az egy nemzedékre szól. Ha a jelenünk félre is ment, jó lenne legalább a jövőt megmenteni.”