Újrahangolt Internacionálé térdeltetné Magyarországot

Igazából nem mondott semmi újat a „holland fickó”, amikor Magyarország térdre kényszerítéséről, illetve az Európai Unióból való kizárásáról delirált az RTL mikrofonjába. A kissé hiú Mark Rutte mondott már olyat is, legutóbb tavaly, hogy újra lehetne alapítani az Európai Uniót Magyarország és Lengyelország nélkül. Alighanem félig frappánsnak, félig fenyegetőnek szánt bohó javaslatát ismételte most meg, s míg akkor az éppen aktuális jogállamisági hercehurca volt az apropó (mindig van valami), most a szivárványos szabadcsapatok által nemzetközivé puffasztott genderhiszti késztette kommentárra a politikust.

Láthattuk az elmúlt napokban, hogyan vált a kontinens első számú problémájává egy, alighanem az ellenzéki politikusok és megmondóemberek narratíváját átvéve félremagyarázott magyar jogszabály a gyermekek védelméről. A magyar törvény elsősorban szigorúbb fellépést eszközöl a pedofilokkal szemben, továbbá betiltja a pornográfia és homoszexuális tartalmak propagálását a kiskorúak körében.

Akármennyire heves és túlzott a reakció, legyen szó akár Von der Leyen, akár Merkel vagy éppen Rutte intéséről, ez akkor is ugyanaz az unásig ismert aktivista sláger, amit az elmúlt évtizedben rogyásig hallgattunk. Mert valahogy az európai elitet soha nem a valós, a hétköznapi embereket foglalkoztató problémák megoldása érdekli elsősorban, sokkal élvezetesebb kiborulni valami kreált izén, amolyan értékbeli kérdésen. És aki nem lép egyszerre, nem kap jó pontot az LMBTQI-lobbitól estére. Márpedig ez a gárda kemény: high level képviselete van a legpotensebb európai államok, vagy éppen magának az EU-nak a vezetésében.

Legyünk őszinték? Mennyiben mérvadó a gazdasági és egészségügyi válságkezelésből nyeglén teljesítő, a jólétben megfáradt, ám a nemzetközi gazdasági válságban egyre jobban lemaradó Európa jövője szempontjából, hogy az egyik országában újragondolják, hogyan is mutassák be a gyerekeknek a szexualitást az iskolákban..

Üsse kavics, tanuljunk meg egymás mellett élni: mi nem szólunk bele az ő módszerükbe, cserébe reméljük, ők is békén hagynak minket. Hát nem.

Pedig csodálatosan színes világunkban értékelni kellene a valódi diverzitást. Annyit halljuk ezt, ideje lenne megélni ezt a progresszív parancsot. Csakhogy a progresszió jelen esetben nem valami jámbor elv, szelíd útmutatás, melynek mentén közösen belakhatjuk a világ eme talán legszebb és legszerencsésebb részét, a posztliberalizmust immár ukázokban mérik. Vagyis nincs konzervatív, jobboldali, nemzeti, családcentrikus út. Nem lehet különbség, nincs kiszólás.

Ismerős: „Védelmező nincsen felettünk, se isten nem véd, sem király: A közjó alkotói lettünk – hát vesszen el, ki ellenáll!” Mert „nemzetközivé lesz holnapra a világ”.

Az üzenet végső soron ugyanaz, a célok persze mások, a végrehajtók pedig nem munkásvezetők vagy diktátorok, hanem a nyugati mainstream befolyásos alakítói: médiamágnások, multicégek és olyan lelkes politikusok mint Rutte. A dallam közös, hamis hangnak, egyéni kreativitásnak vagy szólónak nincs helye, a „nemzetköziség” kimaxolása immár a genderelmélet legújabb vadhajtásainak totális érvényesítését jelenti.

Persze vannak a háttérben pénzügyi és egyéb érdekek, de az ideológia lassan mindent visz. Így lett a szabadságból szabadosság, az identitásból és a nemzetből szitokszó, a hagyományos családmodellből elavult életforma, a toleranciából pedig intolerancia. Újabban térdeltetés. A holland miniszterelnökből pedig egy nagyképű, önjelölt karmester.

nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq