Karlendítés és térdelés: van különbség?

„A 444 firkásza azon derpeg, hogy hogyan merészeli Hoppál Péter a karlendítéshez hasonlítani a térdelést, ami ugye »a rasszista rendőri erőszak elleni kiállás«gesztusa.

Ez nagyon szépen hangzik, nézzük, mi támogatja meg a haladók meghatottságtól csordogáló könnycsepjeit.

Először Colin Kaepernick térdelt le az amerikai himnusz alatt, felhívva a figyelmet ama bizonyos »intézményes rasszizmusra«. Ebből Kaepernick bizonyosan sokat érzékelhetett, hiszen fehérek nevelték föl, fehérek között élte le egész életét, ő maga pedig félig fekete. (Hasonlóan kiváló nagykövete az ügynek Kamala Harris, aki nem rabszolgák leszármazottja, cserébe a felmenői rabszolgatartók voltak, akik ellenezték is a felszabadításukat.) Kaepernick valószínűleg életében nem találkozott semmiféle »rendszerszintű rasszizmussal«, sőt ő az élő ellenpélda.

Feltételezzük, hogy a 444 kiváló szerzője is egyetért abban velünk, hogy a karlendítéssel köszöntött mozgalom »tudományos« elképzelései a fajról marhaságok. Kiváló! Akkor barátkozzon meg azzal, hogy a BLM ugyanilyen marhaságokat képvisel: a Scientific American azért nevezte George Floyd boncolási jegyzőkönyvét »a fehér felsőbbrendűség dokumentumának«, mert abban szerepelnek úgynevezett tények arra vonatkozóan, hogy Floyd szervezetében halálos dózisban találtak kábítószert. Az ilyen kellemetlen »tények« kerültek a karlendítős érában a »zsidó áltudomány« kategóriája alá. Az új »zsidó áltudomány« a »fehér felsőbbrendűség«.

Ahogy az »árja tudomány« esetében, úgy az amerikai rendőrség intézményes rasszizmusára sincs semmiféle bizonyíték. Az ellenkezőjére van.

A Harvard (afroamerikai) professzorának, Roland Fryernek a kutatásai arra jutottak, hogy a feketéknek 24%-kal kisebb az esélyük, mint a fehéreknek és a latinóknak arra, hogy rendőrök lőjék le őket, még akkor is, ha fegyverük van, és erőszakosan lépnek fel a rendőrökkel szemben. Így ha van diszkrimináció, az inkább pozitív.

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium kutatásaiból az derül ki, hogy míg a feketék a teljes népesség mindössze 15%-át teszik ki az Egyesült Államok 75 legnagyobb megyéjében, mégis a rablások 62%-ában, a gyilkosságok 57%-ában, és a testi sértések 45%-ában történik feketékkel szemben vádemelés.

Több mint 18-szoros az esélye annak, hogy egy fegyveres fekete lőjön le egy rendőrt, mint hogy rendőr lőjön le egy fegyvertelen feketét.

Az amerikai feketékre tehát NEM a rendőrség jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a bűnözés, amit többnyire más feketék követnek el velük szemben.

Ha van olyan intézmény, amely számára tényleg fontosak a fekete életek, az az amerikai rendőrség. A rendőrség NEM feketékre vadászik, hanem ott van (jobb esetben) több rendőr, ahol erre a bűnözés miatt nagyobb igény van. Sajnos a magasabb bűnözési ráta a feketék által sűrűn lakott környékeken jellemző. Nem a kisebb, hanem a nagyobb rendőri jelenlét visz minket közelebb a megoldáshoz, még ha nem is teljesen azonos azzal.

Mellesleg: a BLM-et és hasonló mozgalmakat megtámogató ideológia, a »kritikai fajelmélet« szerint mindent a faj határoz meg, ez dönti el az emberek helyét a világban - nem az egyéni teljesítmény, a jellem, a cselekedetek, az érdem. Fekete például csak elnyomott lehet, fehér meg csak elnyomó.

Na ugye, hogy nincs is olyan nagy különbség a térdelés és a karlendítés között?”