Jó ügyet harcolt meg.
„Május 29.-én nyolcvanéves korában elhunyt Jankovics Marcell, a Nemzet Művésze, Kossuth és Balázs Béla-díjjal kitüntetett magyar rajzfilmrendező, kultúrtörténész, író, politikus, grafikus. Impozáns életpályát futott be, jó ügyet harcolt meg.
A küzdelem pedig kódolva volt az életében. Nem csak a Marcell nevet örökölte ugyanis az apai nagyapjától és édesapjától, hanem azt is, hogy a kommunizmusban automatikusan osztályidegennek nyilvánították.
Nagyapja, Jankovich Marcell a magyar parlament tagja volt a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt képviselőjeként.
Apja banktisztviselő volt, akit 1950-ben koholt vádak alapján letartóztattak, majd életfogytiglani kényszermunkára ítéltek.
1956-ban szabadult ki a fogságból, a forradalom vérbefojtása után hatósági felügyelet mellett maradhatott szabadlábon.
A család többi tagját a kisgyerekekkel együtt 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza a fővárosba. Nem követtek el semmilyen törvénytelenséget, azonban a Jankovicsékhoz hasonló családokat azzal akarta megtörni az éppen berendezkedő munkáshatalom, hogy néhány évig fűtetlen ólakba költöztették őket, válogatott megalázásokat és kínzásokat kellett elszenvedjenek. Ez akkoriban bevett pedagógiai eszköz volt a keresztény-reakciós elemek megfegyelmezésére.
Az átnevelés nem sikerült olyan nagyon jól, Jankovics Marcell 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt középiskolába, ott is érettségizett.
A katolikus gimnáziumban szerzett érettségi nem volt az érvényesülés legfőbb garanciája abban az időben, nem csoda, hogy az érettségi után kétszer is jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, mégsem vették fel.
Amennyiben a kommunisták el is nézték volna a bencés neveltetést, családi háttere miatt biztos nem jutott volna túl a rostán. Így történhetett meg az, hogy a kiváló tehetségű gyermek a középiskola után segédmunkásként dolgozott. Az isteni gondviselés aztán a hóna alá nyúlt.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
Budapest emlékezteti az európaiakat arra, ami az otthonukból már elveszett.
Aggódnak, de nagyon.
