Elment a Fehérlófia

„Május 29.-én nyolcvanéves korában elhunyt Jankovics Marcell, a Nemzet Művésze, Kossuth és Balázs Béla-díjjal kitüntetett magyar rajzfilmrendező, kultúrtörténész, író, politikus, grafikus. Impozáns életpályát futott be, jó ügyet harcolt meg.

A küzdelem pedig kódolva volt az életében. Nem csak a Marcell nevet örökölte ugyanis az apai nagyapjától és édesapjától, hanem azt is, hogy a kommunizmusban automatikusan osztályidegennek nyilvánították.

Nagyapja, Jankovich Marcell a magyar parlament tagja volt a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt képviselőjeként.

Apja banktisztviselő volt, akit 1950-ben koholt vádak alapján letartóztattak, majd életfogytiglani kényszermunkára ítéltek.

1956-ban szabadult ki a fogságból, a forradalom vérbefojtása után hatósági felügyelet mellett maradhatott szabadlábon.

A család többi tagját a kisgyerekekkel együtt 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza a fővárosba. Nem követtek el semmilyen törvénytelenséget, azonban a Jankovicsékhoz hasonló családokat azzal akarta megtörni az éppen berendezkedő munkáshatalom, hogy néhány évig fűtetlen ólakba költöztették őket, válogatott megalázásokat és kínzásokat kellett elszenvedjenek. Ez akkoriban bevett pedagógiai eszköz volt a keresztény-reakciós elemek megfegyelmezésére.

Az átnevelés nem sikerült olyan nagyon jól, Jankovics Marcell 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt középiskolába, ott is érettségizett.

A katolikus gimnáziumban szerzett érettségi nem volt az érvényesülés legfőbb garanciája abban az időben, nem csoda, hogy az érettségi után kétszer is jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, mégsem vették fel.

Amennyiben a kommunisták el is nézték volna a bencés neveltetést, családi háttere miatt biztos nem jutott volna túl a rostán. Így történhetett meg az, hogy a kiváló tehetségű gyermek a középiskola után segédmunkásként dolgozott. Az isteni gondviselés aztán a hóna alá nyúlt.”