Egy beszámíthatatlan kapitány okozta Németország totális focibukását

„2008: Eb-ezüst

2010: vb-bronz

2012: Eb-bronz

2014: vb-arany

2016: Eb-bronz

2018: vb-csoportkör

2021: Eb-nyolcaddöntő

Ezek Joachim Löw eredményei a német válogatott szövetségi kapitányaként. Megsüvegelendő. Kevés edző van a világon, aki nem irigyli ezért. Ám a vége nagyon siralmas lett. És nemcsak az eredmények miatt. Hanem sokszor reménytelen volt a játék, érthetetlen a taktika és sok-sok döntés megmagyarázhatatlan.

Nyilván ha a jövőbe látott volna, akkor a 2016-os Európa-bajnokság után átadja a helyét. Mert valószínűleg tudta ő, hogy a 2014-es csúcs nem tartható. Akkor minden összejött, egy tervszerűen felépített gépezet robogott megállíthatatlanul a világ tetejére. A tökéletesség pillanata a Brazília elleni elődöntőben jött el, mely nemcsak a német és a brazil foci történetében mérföldkő, hanem az egyetemes labdarúgáséban is. Utána, ha nem is könnyen, de megszerezte a megérdemelt világbajnoki címet Löw és csapata. Kilenc elődje közül a játékosként és vezetőként is óriás, Franz Beckenbauer ugyanilyen tett után 1990-ben a csúcson távozott a válogatott éléről. Ma már tudja mindenki: Löwnek is ezt kellett volna tennie.

Mert biztosan tudta ő is, hogy Philipp Lahm, Miroslav Klose és Bastian Schweinsteiger pótolhatatlan. Nyilván bízott benne, hogy a 2014-es nyerő csapat fiatal titánjai, Matthias Ginter, Erik Durm, Julian Draxler, André Schürrle és mindenki előtt a vb-döntő egyetlen góljának szerzője, Mario Götze vagy 10 évig viszi majd a hátán a csapatot, és az újonnan érkezőkkel együtt majd a világ közvetlen élvonalában tartja. Mindegyikben csalódnia kellett. Továbbá a náluk fiatalabb érkezők többségében is. A 2016-os Eb-n már ott volt Julian Weigl, Jonathan Tah, Leroy Sané, Emre Can, Joshua Kimmich. Közülük csak az utóbbi vált be. Aztán a történelmi bukást hozó 2018-as vb-n kerettag lett Niklas Süle, Julian Brandt, Timo Werner és Leon Goretzka. Wernernek rögtön kulcsszerepet is szánt, 22 évesen. Persze ez kényszerhelyzet volt, mert rajta kívül csak a kiöregedő (és egyébként sem egy fenomén) Mario Gomezre lehetett számítani csatárposzton. A csoportkör utáni kiesést, majd a Nemzetek Ligája-szégyent követően pedig meghozta a soha, senki által nem értett döntést Mats Hummels, Thomas Müller és Jerome Boateng száműzését.

Ekkor már sokan megkérdőjelezték Löw beszámíthatóságát. Valószínűleg belefáradt a maga által sokszor eljátszott szerepbe, de nem tudott megújulni. Ám nem választotta az egyszerűbb utat, hogy érdemei elismerésével távozhasson.”