Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Megijedünk, mert a gazemberek „lex Bayereznek” meg „lex Rákayznak”?
„2004-ben, a szégyenteljes kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampánya alatt volt szerencsétlenségem beszélni nem egy és nem kettő olyan határon túli magyarral, aki kifejtette: ha egyáltalán elmegy, akkor nemmel fog szavazni, mert „neki mennyi nehézség meg szenvedés volt, míg megkapta az állampolgárságot, nehogy már most ezek mind megkapják csak úgy”.
Igen, ez egy embertípus. Szebb lenne a világ nélkülük, de nincs mit tenni, itt vannak, mióta világ a világ.
Ugyanez az embertípus az, aki most ül otthon nagylyukacsos atlétában, abban a lakásban, amit a kilencvenes évek elején-közepén töredékáron (10-15-20 százalékért) megvásárolhatott az önkormányzattól, és kiüvölt a konyhába a nejlonotthonkának: „Nézd má’! Ezek a szemetek most megvehetik sz…ré’-hugyé’ az önkormányzati lakásukat!” Ez örök. Nincs mit tenni.
A kérdés viszont az, hogy kinek csinál az ember politikát?
Nos, nekik az ellenzék csinál politikát, aminek alfája és ómegája az irigység és az egyre iszonyatosabb indulatok tudatos felkorbácsolása.”
Nyitókép: Földházi Árpád