Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
A német balos politikus keményen nekimegy a Zöldeknek.
„A német Die Linke párt észak-rajna-vesztfáliai listavezetőjének polémikus könyve április közepén jelent meg. A közgazdaságtani doktorival rendelkező, félig iráni származású Sahra Wagenknecht esszéje lényegében egy vádirat az általa »életmódbaloldalként« aposztrofált ideológiáról.
A témafelvetés nem számít éppen újnak, a vita évek óta zajlik a nyugati országokban, a politikai korrektség, az identitáspolitika, az interszekcionalitás vagy újabban az eltörlési kultúra fogalmaival. A jelenségegyüttes kritikái nemcsak jobboldalról, de baloldalról (Nancy Fraser) és liberális oldalról (James Lindsay és Helen Pluckrose) is számottevőek (magyar nyelven a propagandamédia hergelésein kívül vannak konzervatív, liberális és baloldali kritikák is). Éppen mivel ez a vita évek óta zajlik, Németországban sokan szemforgatással reagáltak a könyv megjelenésének hírére: unalmas téma és már nincs új érv. Lehet, hogy nincs – és Wagenknecht könyve sem ettől érdekes –, de a jelenség, amit bírál, továbbra is létezik, sőt, egyre magasabb politikai szinten játszódik le.
A szociáldemokratákon belül se mindenki politikailag korrekt már
A Szociáldemokrata Pártban (SPD) idén február-márciusban volt ez legutóbb napirenden. Gesine Schwan, az SPD kétszeri köztársasági elnökjelöltje, a párt Alapértékek-bizottságának a tagja egy Zoomon megrendezett vita moderálása miatt került össztűz alá.
Elszánt queer aktivisták megpróbálták érni, hogy az SPD vonja vissza a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírójának, Sandra Kegelnek a meghívását a rendezvényre (ez az ún. no-platforming, a platform megvonásának követelése). Kegel nem kisebb normaszegést követett el, mint publicisztikában bírálta LMBTQ-színészek ActOut nevű kollektív comingoutját és követelését a nagyobb LMBTQ-láthatóságra. A párt nem engedett a nyomásnak, viszont kompromisszumként meghívta a queer ellenzőket az eseményre, hogy elmondhassák a véleményüket, és vitázhassanak Kegellel. Schwan azzal vívta ki az aktivisták haragját, hogy eltévesztette az egyik megszólaló aktivista nemét, vagyis misgenderelte (Herr X-nek szólította, holott az illető jelezte, hogy ő nem-bináris neműnek vallja magát).
Hogy Schwan ezért bocsánatot kért, nem volt elég. Ezt a német társadalom legfontosabb ezer problémájától feltehetőleg eléggé messze álló, ellenben hetekig tematizált botrányt egy másik is követte.
Wolfgang Thierse, szintén az SPD prominense, a szövetségi parlament volt elnöke, egykori keletnémet ellenzéki vezető írt egy publicisztikát, amelyben a baloldali identitáspolitikát bírálja. Kifejti például, hogy nem szabadna átadni a jobboldalnak a haza és a patriotizmus fogalmait, és mindenkit nacionalistának vagy rasszistának bélyegezni, aki szolidaritási közösséget lát a nemzetben és a nemzetállamban.”