„Van-e jelentősége utólag annak, hogy a Fidesz a 2010-es kétharmados győzelme után volt-e az alkotmányossághoz szükséges konszenzus?
Hogyne lenne jelentősége. Éppen ezért szeretném, ha az ellenzék, hogy a legaktuálisabb viták egyikére utaljak, már most mondja el, hogy mit akar tenni az esetleges választási győzelme után. Nem teszik, amire szerintem csak és kizárólag egyetlen mentségük van: maguk sem tudják. Holott, ha valamit érdemben akarnak kezdeni, akkor ki kell lépniük az orbáni kommunikáció keretei közül, és egy új narratívát fölmutatni. Valamitől az is gondolják, hogy a szabadság, a demokrácia, az alkotmányosság kérdésköre az embereket nem érdekli. A dolgok jelenlegi állása szerint persze, hogy nem, hiszen olyan médiaközegben élünk, amely csak a kormányzati lózungokból él, a nemzeti önérdek mantrájából, a brüsszeli bürokratákkal folytatott állandó küzdelemből, a menekültek által fenyegetett ország képéből, a romaellenességből, ami azért is végképp abszurd, mert a szavazni hajlandó romák körülbelül kilencven százaléka a Fideszt támogatja.
Hiszen a Jobbiktól való félelem a karjaikba lökte őket.
Valójában inkább az, hogy az egyetlen értelmezhető ajánlatot a Fidesztől kapták, a közmunkával. Elképesztőnek tartom, hogy miközben az ellenzék azon kínlódik, hogy nem tudja a táborát növelni, valójában eddig semmilyen ajánlatot nem adott a romáknak. Nyilván taszítja a romákat a Jobbikkal való együttműködés ténye, de szerintem a Jobbik, legalábbis a vezetői, morálisan mára tényleg túlléptek a korábban nyomasztó rasszizmusukon. Az Orbán-kormány ugyanakkor romaellenes rasszista propagandát is folytat, és ha csak a romák egyharmada az ellenzékre szavazna, az földcsuszamlásszerű győzelmet hozna számukra.”