„Kezdődik! – mondhatnánk, pedig dehogy kezdődik; már jó ideje tart. Ahogy közeleg a jövő tavaszi választás, egyre élesedik a nemzetközi baloldallal szövetséges tech-óriáscégek kezében lévő közösségi média hadviselése a nemzeti-konzervatív erők ellen. A Trollfoci nem politizált, de mivel fociról van szó, nyilvánvaló a nemzeti elköteleződése. Ennyi elég is indoknak a levadászásához.
Egy ideje jósolgatják már a jobboldali szereplők, hogy semmi jó kilátása nincs ezeken a felületeken a nemzeti, nemzetállami, keresztény, konzervatív szellemiségnek. Ez a szellemiség természetéből fakadóan szöges ellentétben áll a nemzetközi woke-baloldal ügyeivel: áldozatkultusz helyett az emberek ösztönzésében hisz, az ügyeseket lefojtó egyenlősdi helyett a teljesítményt díjazza, adóemelés helyett adót csökkent, állítólag elnyomott sérelmi csoportok keresgélése helyett a dolgozni akarókat karolja fel, idegen bevándorlók helyett az itt élő családok sokasodását támogatja, a nemzetköziség helyett a nemzeti érdeket képviseli, és az ország eladósítása meg az államvagyon kiárusítása helyett növeli az államvagyont. Ezen a pályán halad a jobboldal a maga hibáival együtt is, és a felsorolásból látható, hogy teljesen ellenkező irányba akar menni – magával hurcolva az országot is – a baloldal.
Aki pedig ezek közül bármelyik ügyben a jobboldallal tart, az elköveti a gondolatbűnt, és mehet követ törni a médiagulágra, a hazai közösség szeme elől gondosan elrejtve.
A Trollfoci nem politizál, viszont a csaknem egy évtizedes fennállása alatt divatot csinált az alsóbb osztályú focibajnokságainkból, sőt en bloc a magyar fociból, a magyar focit körüllengő életérzésből. Abból, amit a kívülállók vagy csak nem ismernek és nem értenek, vagy ugyanazzal a belpesti gőggel, lenézően szarszagú mucsázzák, amivel az egész országot szokták. Mert ennek a közegnek – néha kifinomultabban, néha nyersebben – ugyanúgy a nemzeti érzés, az önbecsülés, a sajátunkra való büszkeség a fő mozgatórugója. És ezt tette szerethetővé tette a Trollfocit rengeteg embernek. A nemzetközi liberálbolsevizmus itteni ügynökeire, szálláscsinálóira viszont úgy hatnak a magyar sportsikerek, mintha tömjénfüstben forgatnánk őket.”