Nincs vége: Karácsony Gergely visszaszólt Bochkor Gábornak
A főpolgármester bocsánatkérést vár a rádiós műsorvezetőtől.
Aki nem képes fölfogni, hogy a most méhlegelőknek nevezett, ökológiailag védett területeket a magyar parasztság évszázadok óta a fővároshoz hasonlóan kezeli mint réteket és kaszálókat, az saját néphagyományát köpi szembe és az ökológiai katasztrófán röhög.
„Noha a mai, természetről szóló általános műveltséget elnézve nyilvánvalóan sokaknak újat mondok majd ezzel, de a helyzet az, hogy Budapest főváros le nem betonozott területén is eredeti talaj és talajformák jellemzőek, tehát a főváros nem egy, a magyar őstalajból betonszarkofággal elemelt valami. Ebből következően jól megállapítható, hogy a kérdéses, a Fidelitas által fűnyírós gyeppé alakított terület növényzeti ősformája a fent is említett 53 százalékhoz tartozik gazdálkodási szempontból, tehát száraz kaszáló.
Mint ahogyan pedig az összefoglaló hármas pontja is kiemelte, az ilyen területek alatt a talaj akkor lesz egészséges, és a beporzáshoz feltétlenül szükséges rovarvilág számára élhető egy ilyen mező akkor lesz, ha egyszer, és abszolút maximum kétszer kaszálják le egy évben. Ezt ugyan a magyar népi kultúra valóban nem méhlegelőnek nevezi, de mindezt nem a bolsevik Karácsony Gergely vagy a sorosista főkertész találta ki, hanem évszázadok óta mindenki tudja, aki rétekkel, mezőkkel, erdőkkel foglalkozik.
Ezzel szemben a Fidelitas és úgy általában a kormány méhlegelőkről szóló kommunikációja nem más, mint idétlen, bárdolatlan amerikai stílusú kultúrharcos hergelés: az amerikai trumpista jobboldal ugyanis az, aminek fő influenszere „B.szd meg, Gréta!!!” felkiáltással élő videóban hangosan beindít egy Lamborghinit, miközben befal két Whopper marhaburgert, kihajigál az út szélére 15 műanyagpoharat, meg szép zöld gyepre nyír minél több érintetlen területet, miután azokon megjelentek a jellegtelen, szükre lakóparkok és bevásárlóközpontok.
Tudom, idén sajnos nincs Tusványos, Csíksomlyóra meg kedves Fidesz-ifi barátaink láthatóan egyáltalán nem jutottak el, de ha egy szép napon a magyarság örök értékeit keresve mégis e tájra fújná őket a szél, kérem őket nagyon szépen, ne próbálják az évente legfeljebb csak egyszer kaszált, gyógynövények, rovarok, házi- és vadállatok gyönyörű, és széles garmadáját eltartó kaszálókat, réteket fűnyíróval méretre vágni, mert esetleg még valami helyi megpróbálhat nekik nagyon súlyosan maradandó sérüléseket okozni, ez pedig nem tenne jót a magyar-magyar kapcsolatoknak.
Karácsonyt pedig éppen azért lehet joggal kritizálni, amit zöld főpolgármesterként nem tesz meg a fenntarthatóság és ökológiai szemléletváltás érdekében – de kiröhögni éppen azon kevés dolgok egyikét, amit mégis megpróbál emiatt elkövetni, nem más, mint hogy éppen az elveit és nem a teljesítményét vesszük célba, ami még a politikai stratégia szempontjából is méretes öngólnak számít.”