„A magyarellenesek úgy képzelik, illetve állítják be a válogatottért szorító embereket, mint valami huligánhorda. A magam nevében írom, hogy a magyar válogatott hatalmas szurkolója vagyok és voltam akkor is, amikor nem volt ennyire sikeres a csapat, de közben nem borítottam fel kukákat és nem okoztam kárt semmiben. Úgy hiszem a magyar szurkolók 99,9 százaléka olyan, mint amilyen én vagyok.
A magyarellenesek a büszkeség erősítése helyett azon ügyködnek, hogy ne a hazaszeretetről beszélgessünk, hanem mindenféle térdelésről vagy nem térdelésről. A más nemzetek iránti tiszteletet és szolidaritást nem az jelenti, hogy leguggolunk 1 percre vagy sem. Csak jelzem. Sokkal inkább azt, hogy bajban segítünk. Lásd: koronavírus.
A magyarellenesek próbálnak azon ügyködni, hogy kialakítsanak egy olyan narratívát miszerint nincs is ez az esemény. Találkoztam több olyan szélsőségesen liberális újságcikkel, amelyek arról elmélkedtek miképp lehet túlélni a focidömpinget. Természetesen, aki nem szeretne magyar mérkőzéseket nézni az megteheti, ugyanakkor (egyelőre) 4 évente két hetet talán ki lehet bírni.
Az az igazság kedves liPsi honfitársaim, hogy a foci nem csak egy játék, hanem a maga az élet. Arra azért vigyázzatok, hogy az esetleges ünneplések során nehogy meggypiros mezes magyar emberek közé keveredjetek, mert a végén ragadna rátok egy kis hazaszeretet.”