A szuverenista erőknek éppen ez utóbbit, a »végeredményt« kell megakadályozniuk, ehhez viszont itt és most kell felfedni a globális, világkormányzást, föderális Európát, kevert fajú és vallású társadalmat létrehozni akaró hálózatok létét és működését.
Korszakváltó periódusban vagyunk tehát, a mai korban dőlhet el az, hogy a globalista hálózatok végül átveszik-e a hatalmat a hagyományos nemzetállami intézmények és szervezetek felett.
De éppen az a lényeg, hogy ez nem egyoldalú folyamat: a szuverenista, nemzeti, konzervatív tábor nem nézője és elszenvedője ennek a folyamatnak, ami most már a szemünk előtt zajlik, hanem aktív alakítója. A konzervativizmus, ha csak kommentál, megfigyel és végül »elszenved«, akkor vereséget szenved. Ezen a mentalitáson kell túllépni ahhoz, hogy ellent tudjunk állni a globalizmus látszólag ellenállhatatlan törekvéseinek a világhatalom megszerzésére. Ugyanis valójában nincs ellenállhatatlan erő, csak olyan erők vannak, amelyeknek nem áll ellen senki. Ezért áll nagy kihívás előtt a konzervatív és keresztény tábor.”