Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Az egyetlen, amit tehetünk, hogy szolidaritásunkról biztosítjuk a Jobbikot.
„Drága ellenzéki barátaim! Olvasom tőletek szebbnél szebben cifrázva, hogy akkor most a magyar törvényhozás betiltotta Shakespeare-t, Thomas Mannt, Kölcseyt, sőt a Harry Pottert is?
Könyörgök, vegyétek már észre, hogy egyáltalán nem erről van szó! Hanem arról, hogy a Jobbikot egy lehetetlen helyzetbe akarták hozni, és ezzel leválasztani az egyesült ellenzékről. És ezt nagykanállal bezabáljátok és tódítjátok!
Ha maradt még bennünk egy csöpp liberalizmus ebben a világban, akkor az egyetlen, amit ilyenkor tehetünk, hogy szolidaritásunkról biztosítjuk a Jobbikot. Megértjük, hogy az adott helyzetben nem tehettek másként, és nem rájuk haragszunk, hanem azokra, akik ilyen helyzetbe hozták őket, akár egy ilyen szörnyű törvény árán is, amit amúgy úgysem fog senki sem se betartani, se betartatni, mivel nem is ez volt a célja.
Ettől még nem kell ebben egyetértenünk a Jobbikkal, de mivel ezúttal ők áldozatok, kötelességünk szolidaritani velük akkor is, ha ebben az ügyben világok választanak el tőlük. Ettől még drukkolhatunk együtt a magyar csapatnak, kifesthetjük együtt az iskolát és elküldhetjük a francba ezt a pofátlanul cinikus és korrupt kormányt. Minden mást ráérünk majd csak ezután megvitatni egymással.”