A magdeburgi terrorra reagált az időközi választás fideszes jelöltje – tudják, ő az, aki ellen Magyar Péter nem mert elindulni
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
Az önkormányzati lakásvagyon elkótyavetyélése a közös jövőnket falja fel.
„Józsefváros tele van kívülről bevakolt épületekkel. A Fidesz évei alatt kiemelt politikai cél volt a társasházak felújításának támogatása – választási években több mint két, két és félmilliárd forintot szántak erre a célra, miközben az önkormányzati tulajdonú épületeket elhanyagolták. Pontosabban, a látszat kedvéért uniós pénzből kívülről lefestették őket, belül meg hagyták tovább rohadni. A részben mocsárra épült kerület szinte összes háza alulról vizesedik és penészedik, sok épületben terjed a mérgező fagomba, elavultak a villany- és más vezetékek. Ha a szomszédban építkeznek, szakadnak a plafonok a régen épült házak lakásaiban. Leszámítva egy négyszázmilliós állami támogatást, közpénzt a Fidesz nem költött az elmúlt tizenkét évben az önkormányzati lakás- és épületvagyon felújítására. Az új önkormányzat nehéz anyagi helyzete ellenére is változtatni kívánt ezen a gyakorlaton: az első, még kormányzati elvonásokkal nem sújtott, eredeti 2020-as költségvetésünkben ugyanannyi pénzt szántunk az önkormányzati lakásállomány műszaki felmérésére és felújítására, mint a társasházak támogatására.
A tervek azonban füstté váltak a Józsefvárost sújtó 4,5 milliárdos kormányzati pénzégetés, azaz az elvonások miatt, és megtette a hatását a járvány okozta válság is. De még így is kétszer több önkormányzati bérlakást írtunk ki pályázatra lakásínségben szenvedők számára egy év alatt, mint a Fidesz 2018-ban és 2019-ben. A szerdán nyilvánosságra hozott törvényjavaslat, amelyet nevezhetnénk lex Lakásmaffiának is, mely a bérlőknek biztosítana vételi jogot akár a lakás értékének a 15 százalékáért, rövid távon is pusztító hatású lesz Józsefvárosban.
Nem csak a Fidesz közeli ingatlanbizniszben utazóknak kedvez, hanem a lakásmaffiának is – és rengeteg szegény bérlő esik majd áldozatul a gyors pénz- és tulajdonszerzés miatti vágyainak. Ők el fognak tűnni a kerületből, helyükre pedig piaci albérletet nyögő szegények jönnek – olyan lakásokba, melyeket az önkormányzat korábban nem tudott vagy nem akart felújítani, és amelyek állapotáért az új tulajdonos sem visel felelősséget. Kiveszi belőle azt, amit lehet, addig, amíg lehet. Alig járnak jobban, akik családi összefogással teremtik elő azt a pár milliót, amiből megvásárolhatják az alig 50 négyzetméteres felújítandó lakást – a fenntartási költségek összege biztosan többszöröse lesz annak, amit bérleti díjként eddig az önkormányzatnak fizettek.
Közben folytatódik az önkormányzatok kifosztása is. Nemcsak eladásra köteleznek minket, hanem az árat is megszabják.Mi most a forgalmi érték 85 százalékáért adjuk el a bérlőknek az önkormányzati lakásokat, ezentúl kénytelenek lennénk akár 15 százalékért odaadni, ami csak Józsefvárosnak legalább 25 milliárd forintos vagyonvesztést jelent.”