Kétféle antiszemitizmus Németországban

„Németországban az antiszemitizmus szónak két teljesen különböző értelmezése van. A szót még említeni sem szabad a két-, vagy talán négymillió 2015 óta az országba érkezett iszlám kultúrájú bevándorlóval kapcsolatban. Viszont szinte automatikusan használják politikusok és Merkel hívei ellenfeleik bemocskolására, hitelük megrontására. Mindenki, aki bírálni merészeli a gender- és klímapolitikát vagy netalántán a migrációs politikát, az magától értetődően antiszemita. Az antiszemita megjelölés harci jelszóvá vált a jelenlegi német politika ellenzőivel szemben, viszont a valódi zsidógyűlölőket semmiképpen sem szabad ezzel a szóval illetni.

Az eltelt napok eseményei ebből a szempontból rendkívül tanulságosak. Kezdjük a »semmiképpen sem antiszemitákkal«, akik napok óta támadják, vagy megpróbálják felgyújtani a zsinagógákat, Izrael megsemmisítését követelik, a »rohadt zsidók« jelszót üvöltözik és izraeli zászlókat égetnek el, mindezt »Palesztina« felvirágzásának érdekében. Egyedül a hétvégén több mint húsz tüntetés zajlott le különböző városokban. Az agresszív csőcselék nyilvánvalóan arab és török migránsokból állt, mindazokból, akiket semmilyen körülmények között sem szabad antiszemitának nevezni.

Az utcákon uralkodó erőszakot az állami TV és a sajtó elbagatellizálja és állítja, hogy a tettesek személye ismeretlen, holott egy pillantás a filmfelvételekre elegendő a zsidógyűlölők beazonosítására: kizárólag arab és török fiatalemberekről van szó. Az állami TV esti főhírműsorában a zsidóellenes megmozdulásokat a következőképpen kommentálta: »Több városban tüntetésekre került sor a közel-keleti helyzet kiéleződése miatt. Egy berlini palesztin-barát tüntetésen rendzavarás történt (…) A palesztinok ma 1948-as Palesztinából való elűzetésükre emlékeznek.«

Egyedül a Bild napilapnak volt annyi bátorsága, hogy a valóságnak megfelelően »antiszemita uszító tüntetésekről« szóljon. A hatóságok kimondottan bátorították az antiszemita zavargásokat, amikor a gyülekezési szabadságra hivatkozva engedélyezték a felvonulásokat, mondván azok »legitim célkitűzéseket« követnek. Egyúttal szépen megkérték a résztvevőket, hogy ugyan már ne követeljék Izrael megsemmisítését és ne égessenek izraeli zászlót. A rendőrség szintén részt vesz ebben a szégyenletes színjátékban: A rend őrei általában biztonságos távolságból szemlélik az eseményeket, és ha véletlenül feloszlatnak egy csődületet, akkor azért, mert a résztvevők nem tartották be a járványügyi szabályokat.”