Dühöt érzek, amikor egy liberális a pedofilok jogairól szónokol

„Fontos, mit fontos, egy szülőnek talán a legfontosabb dolog a világon, hogy tudja, minimálisra csökkenhet annak az esélye, hogy egy pedofil fog úgymond felügyelni a gyerekek biztonságára egy strandon vagy egy vidámparkban. Az a sokszor teljesen irracionális félelem és alaptalan aggodalom is csillapodni fog, amikor átadjuk a foci- vagy teniszedzőnek a srácokat, ami, tudom, minden szülő szívének szegletében megtalálható. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az edzők is egy kicsit nyugodtabbak lesznek, mert nem fogják látni az anyukák és apukák szemének szegletében azt a furcsa csillogást.) A bizalmatlanság fényét.

És a kereshető adatbázis is rendkívül fontos, hiszen tíz-tizenkét év körül már leszaladunk a boltba, sőt van, hogy egy fél órára egyedül is hagyjuk az egyre felelősségteljesebben viselkedő és egyre nagyobbra növő csemetéinket. Persze csak ha tudjuk, ha tudhatjuk, hogy a szomszédban vagy a házban nem lakik olyan ember, aki valamikor gyerekeket bántalmazott. Ha viszont tudhatjuk, hogy a közelünkben él egy veszélyes ragadozó, soha senki nem próbálkozna még csak hasonlóval. Sőt. Valószínűleg minden törvényes dolgot meg fog tenni, hogy az illető eltakarodjon a gyerekei közeléből. Márpedig a gyerekeit féltő szülő már csak olyan, hogy mindenre képes; el is érné a kívánt költözést. A bűnöző pedig olyan helyre fogja áttenni a székhelyét, ahol nem laknak gyerekek. Ami felőlem aztán egy híd alatt is lehet.

A legkevésbé sem érdekelnek a pedofilok jogait taglaló gyermektelen liberálisok sirámai, az érveiket nem hallgatom meg, meggyőzni úgysem tudnak. Más bolygón élnek, más világban. Egy olyan helyen, ami számomra olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Ugyanis az ilyen „emberek” iránt nem érzek semmiféle empátiát. Csak dühöt.”