Bölcsibe nem jártam, remélem, nem gond

„Hallom, beindult az unalomig ismert tempó. A lakájmédia kérdések, adatigénylések özönével árasztotta el eddigi életem különböző színtereit, hajrá, csinálják csak, dolgomnak érzem, hogy segítsem a tényfeltárást:

Bölcsibe nem jártam, remélem, nem gond.

Óvodába Nyírtasson jártam, úgy emlékszem, egyszer elvettem más homokozó lapátját, de már megbántam.

Általános iskolát Nyírtasson kezdtem és Debrecenben fejeztem be, nem, nem rúgtak ki, elköltöztünk, bocsi.

A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem, most szólok, nem voltam nagyon jó tanuló, ha kérik, megpróbálom megkeresni az érettségi bizonyítványomat, de fogalmam sincs, hol lehet.

A Károli Gáspár Egyetemen kezdtem, majd az ELTE-n diplomáztam, szociológia szakon, itt már jobban ment a tanulás, talán mert jobban érdekelt a téma. Nyelvvizsgát az egyetem nyelvi lektorátusán tettem – de ezt már tudják.

Vidéki gyerek lévén a Ráday utcai kollégiumban laktam, és hát bevallom, voltak húzós estéink. Ha a lakájmédia tudni szeretné, milyen volt, talán megkérdezhetik a kollégiumi társaimat, például Rogán Antalt, szerintem megvan nekik a telefonszáma.

Szakdolgozatomat a választói magatartásról írtam, szerintem elég jól sikerült, nyertem vele versenyt, de nyilván ezt majd a propagandasajtó szakértői eldöntik helyettem, hisz ők jobban tudják.

Aztán tanítani kezdtem az egyetemen, látom, gondot okoz annak feldolgozása, hogy miként lehettem ilyen fiatalon adjunktus, hát nem is tudom, talán kérdezzék meg az általam egyébként sokra tartott Lánczi Andrást, aki kinevezett. Küldjek telefonszámot, vagy megvan? Imádtam tanítani, hogy hogyan csináltam, azt talán a diákoktól kell megkérdezni, mindenesetre büszke vagyok rá, hogy volt olyan év, amikor az országos versenyen az első hat helyezettből öt az én tanítványom volt. Volt, hogy elkéstem az óráról, ez igaz. De a részletek felől, mondom, érdeklődjenek az egykori diákoknál. Ehhez például csak ki kell kiabálni a Miniszterelnökség folyosójára: van, aki Karácsonynál tanult? Lesz jelentkező.

Ami utána van, az ugyebár nyitott könyv. És még nincs vége… Remélem, segítettem.”

Fotó: MTI/Máthé Zoltán