„Tény, hogy Gyurcsány Ferenc azon az estén bevallotta párttársai előtt, hogy a magyar társadalom felé nem valóságos képet mutatott a magyar állam és gazdaság állapotáról, sőt, lényeges információkat elvtársaival sem közölt. (...) Feltételezhetjük, hogy a 2006-ban utcára vonult emberek nem házmesterekként néhány trágár jelző miatt tüntettek, komoly kockázatokat vállalva, hanem egy politikára, politikai működésre, politikai kultúrára mondtak nemet. Ekkor érdemes lehet átgondolni, hogy vajon mi is volt az a politika, amiből elég sok embernek elege lett?
Tizenhét év alatt ugyanis komolytalanná váltak a felzárkózás jelszavai, és értelmezhetetlen a Nyugatnak való kritikátlan tapsikolás. Nem véletlenül szimpatikus a mai napig sok magyar ember számára Orbán Viktor asztalra csapós, szuverenista retorikája az Európai Parlamentben (köztük nekem is). A módszertan tökéletes, kár, hogy nem arra használja, hogy megóvja Magyarország önrendelkezését, hanem arra, hogy csak az ország egyik felét kelljen nyugatra kiárusítani, a másik felét meg hadd lehessen Oroszországnak és Kínának. Ha felismertük, hogy ez a logika tévedés, akkor a generációváltás zászlaja alatt néhány jóképű politikus fotója mellett elférne ennek a politikának az értelmezése, kritikája is.