Értelmezhetetlenné vált a Nyugatnak való kritikátlan tapsikolás.
„Tény, hogy Gyurcsány Ferenc azon az estén bevallotta párttársai előtt, hogy a magyar társadalom felé nem valóságos képet mutatott a magyar állam és gazdaság állapotáról, sőt, lényeges információkat elvtársaival sem közölt. (...) Feltételezhetjük, hogy a 2006-ban utcára vonult emberek nem házmesterekként néhány trágár jelző miatt tüntettek, komoly kockázatokat vállalva, hanem egy politikára, politikai működésre, politikai kultúrára mondtak nemet. Ekkor érdemes lehet átgondolni, hogy vajon mi is volt az a politika, amiből elég sok embernek elege lett?
Tizenhét év alatt ugyanis komolytalanná váltak a felzárkózás jelszavai, és értelmezhetetlen a Nyugatnak való kritikátlan tapsikolás. Nem véletlenül szimpatikus a mai napig sok magyar ember számára Orbán Viktor asztalra csapós, szuverenista retorikája az Európai Parlamentben (köztük nekem is). A módszertan tökéletes, kár, hogy nem arra használja, hogy megóvja Magyarország önrendelkezését, hanem arra, hogy csak az ország egyik felét kelljen nyugatra kiárusítani, a másik felét meg hadd lehessen Oroszországnak és Kínának. Ha felismertük, hogy ez a logika tévedés, akkor a generációváltás zászlaja alatt néhány jóképű politikus fotója mellett elférne ennek a politikának az értelmezése, kritikája is.
Nem arról beszélek, hogy lehet-e Gyurcsánnyal közös listán szerepelni, vagy sem, hisz ez megint az unalomig ismert bojkott-kultúra, a ki kivel nem ül le egy asztalhoz logikája. Ezeket persze fontos lehet átgondolni, de semmi nem következik belőle a morális tisztaság kommunikációs lehetőségén, vagy az »elkurvulás« árának megfizetésén túl. A fontosabb kérdés, hogy képes-e valaki bázist építeni »Őszöd igazságán« túl? (...)
Nem újdonság persze, hogy posztpolitikai korban élünk, de a magyar értelmiség sem tudott, és nem is tud eleget tenni a közéletet értelmező funkciójának. Őszöd kapcsán legnagyobb magyar íróink örvendeztek, mert elragadta őket Gyurcsány retorikája. Mások meg ugyanezen okokból mérgelődtek. 14 évvel később a történtek után a Partizán által összetrombitált Heti Hetes adásban még mindig azzal froclizták Hajós Andrást, hogy miért ment be a HírTV-be, hogy felszólítsa Gyurcsányt a lemondásra? Vérfagyasztó pillanat volt számomra, emlékeztem az eredeti adásra is. Nem tudom, hogy politikailag egyetértek-e Hajóssal, mert ebben a vonatkozásban már nehéz visszafelé gondolkodni, de gesztusa autentikus, hiteles és felelős volt – ha nem is lépett ki teljesen abból a logikából, amit az akkori politikai oldalak kínáltak, cselekedetével mégis elhagyta a vele egy politikai közösségben lévő közszereplők és értelmiségiek akolmelegét, akik például a tüntetőket egy az egyben összemosták a szélsőjobboldallal.”