Antropológiai ellenforradalomra van szükség

„Úgy tűnik mi, magyarok az említett 66 százalékkal aránylag jól állunk.

A 66 százalék nem olyan rossz, kétharmados többség, vagyis a Nyugathoz képest jól állunk. Innen még nyerhető a dolog, vissza lehet fordítani. Azonban az egész LMBTQ-mozgalom nagyon erősen és erőszakosan nyomul, és azok, akik fel tudnának lépni ellene, félnek. Féltik a munkájukat, a presztízsüket, tartanak attól, hogy kitörlik az összes Twitter-posztjukat évekre visszamenőleg. Az LMBTQ-mozgalom tagjai mindig úgy prezentálják magukat, hogy ők elfogadók, kedvesek, toleránsak, de valójában megfélemlítik a társadalom jelentős részét. Racionálisnak hirdetik magukat, de valójában irracionálisak: tautológiákat hirdetnek, mint »a család az család«, miközben ez a jelszó épp az ellenkezőjét jelenti, mint amit sugallnak vele. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy »az asztal az asztal«, és ezalatt azt érteném, hogy a kitört lábú asztal egyenértékű az ép asztallal, és hogy éppenséggel a szék is lehet asztal, ha az akar lenni. Ez érzelmi síkra vitt, manipulatív kommunikáció, mely tudatos, tanult és végiggondolt. A racionalitáshoz sok köze nincs.

Hogyan jutottunk el idáig a kezdetben feminista törekvésektől?

Az, hogy az LMBTQ betűszó bevett kifejezéssé vált a közéletben, már önmagában mutatja a dolog groteszk mivoltát. A nyakatekert és művi kifejezések ugyanis tapasztalatom szerint nyakatekert és művi elképzeléseket takarnak. A genderelméletet a feminizmus XX. század közepén kibontakozó második hullámához kötik. Lényege a biológia jelentőségének, következményeinek ignorálása, tagadása. Ez a fő tézis, mert akkor lehet elszakítani a nemi szerepeket a biológiától, ha testi mivoltunkat csak egy kupac anyagnak tartod. Pedig egyébként minden sejtünk férfi vagy női sejt, a csontstruktúránk is női vagy férfi, ahogy a női és a férfi agy is máshogy működik. A lélek és a test szétválasztása, azaz a feminizmus emberképe a melegmozgalomnak jól jött, a feje tetejére állítva a transzmozgalom is profitál belőle. Ha tetszik: a transzmozgalom úgy állította feje tetejére a feminizmust, ahogy Marx Hegelt. (...)

Tudna mondani gyakorlati példát erre a törekvésre?

Valamelyik nap arról szólt egy hír, hogy Amerikában valaki össze akar házasodni a saját gyerekével. Ennek ürügyén felerősödtek a hangok, melyek szerint el kell törölni a »konszenzuális vérfertőzést« övező tabukat. A vérfertőzés tilalma ellen épp úgy lehet érvelni, mint a melegházasság ellen: hogy a történelem során változott, mikor mit tartottak vérfertőzésnek. Miért baj, ha szeretik egymást? Miért zavarja ez azokat, akik nem vérfertőző kapcsolatban élnek? Féltik a privilégiumaikat? Jobb lesz nekik attól, hogy tiltják a vérfertőző kapcsolatot? Miért ne vegyem el a saját anyámat, ha akarom? Ez nem csupán elméleti feltevés, erre vannak törekvések Amerikában. És ugyanez az érvrendszere a pedofília pártolóinak is. (...)

Akkor itt a családról mint a társadalmak alapjáról is beszélhetünk.

– Carle C. Zimmerman írt egy könyvet Family And Civilization címmel, amelyben azt vizsgálta, hogy a család erőssége mennyire függ össze a társadalom stabilitásával. Azt látta, hogy ahol a család erőssége meggyengül, ott szétesik a társadalom. Mi most az őáltala felvázolt utolsó stádium végső szakaszában vagyunk. Zimmerman pontosan megjósolta, hogy mi fog történni a XX. század végére. Az LMBTQ-mozgalmak társadalma előbb-utóbb megszűnne létezni, vele együtt pedig a kiharcolt jogok is.”