Ebből elég!
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Ha már az IMF is azt mondja, amit én sürgettem egy évvel ezelőtt, akkor érdemes odafigyelni rá.
„Az általam javasolt válság különadót nem a külföldi tulajdonú cégekre, hanem a magyar szupergazdagokra kellett volna kivetni, akiknek jelentős részét Orbán Viktor – a társadalmi igazságérzetet felborzolva – »hozta helyzetbe« az elmúlt évtizedben. A haveri kapitalizmus, az új üzleti szuperelit létrehozása, az egyes kormányközeli vállalkozók politikai hűségjutalmazása azonban nem 2010-ben startolt, hanem jelen volt a rendszerváltás első napjától kezdve, például az állami vagyon jelentős részének politikai kapcsolatok révén történő szétosztása és megszerzése idején. Nevezhetjük tehát az új válságadónemet »koronaadónak«, de »Mészáros-adónak« vagy éppen »Gyurcsány-adónak« is. A lényeg nem a pántlika, hanem az, hogy a vészesen mélyülő erőforráshiány és a súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket továbbfeszítő válság kikényszerítse azt, hogy a magyar oligarchák valamit visszaadjanak az ország népének, amikor erre nagy szükség van. A válság különadó bizonyos szempontból részleges morális jóvátételként is felfogható.
A rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat követelnek! – mondtam kissé szónokian. Felhívásom az olvasók körében népszerű volt, de fölöttébb visszhangtalan maradt kormánykörökben. Talán túl korai volt a felszólítás, gondoltam magamban, a hivatalos Budapesten lehet, hogy túl sokan hittek Donald Trump amerikai elnök ígéretében, hogy húsvétra (tavaly húsvétra!) már karnyújtásnyira lesz a járvány fölötti győzelem és a templomok zsúfolásig megtelnek hívőkkel. A többi már (szomorú) járványtörténelem: jóval több mint félmillió Covid-halott Amerikában. Huszonhétezer fölötti áldozat Magyarországon, nemzetközileg kiugróan magas, megszégyenítő mutató az összlakosság arányában, ami ordító erőforráshiányt jelez a betegellátásban.
Mégis, most mi az új helyzet, amiért ismét érdemes beszélni a válság különadóról? Több mint egy évvel a különadóra való felhívásom után az elszálló költségvetési hiányok, az elmaradó adóbevételek és a rohamosan növekvő államadósság miatt világszerte vészesen romlott az államháztartások helyzete. Ráadásul a legjelentősebb rések a fejlettebb országok büdzséjében keletkeztek. Erre már a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) is kigyulladtak a piros lámpák. A napokban az intézmény több pontból álló ajánlással állt elő a tagországok (köztük hazánk) költségvetésének tervezéséhez: elsőbbséget az egészségügynek, oktatásnak és az infrastruktúrának; a munkahelyteremtési programok beindításának; a szociális háló megerősítésének (mivel a válság aránytalanul erősen sújtotta a szegényeket, nőket és kisebbségeket); a fölösleges, pazarló kiadások csökkentésének!
De a témánk szempontjából legfontosabb IMF-ajánlás a »méltányos« adóreform bevezetése, mert a járvány következtében a jövedelemolló tovább nyílt, milliók szegényedtek el, miközben a leggazdagabbak tovább gyarapodtak. Ebben a helyzetben a washingtoni pénzügyi szervezet megfontolandónak tartja az ideiglenes Covid-19 »helyreállítási hozzájárulás« bevezetését a szupergazdagokra kivetett pótadón keresztül. Ha már az IMF is azt mondja, amit én sürgettem egy esztendővel ezelőtt, akkor érdemes odafigyelni rá. Igen, válság különadót most!”