Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Ha már az IMF is azt mondja, amit én sürgettem egy évvel ezelőtt, akkor érdemes odafigyelni rá.
„Az általam javasolt válság különadót nem a külföldi tulajdonú cégekre, hanem a magyar szupergazdagokra kellett volna kivetni, akiknek jelentős részét Orbán Viktor – a társadalmi igazságérzetet felborzolva – »hozta helyzetbe« az elmúlt évtizedben. A haveri kapitalizmus, az új üzleti szuperelit létrehozása, az egyes kormányközeli vállalkozók politikai hűségjutalmazása azonban nem 2010-ben startolt, hanem jelen volt a rendszerváltás első napjától kezdve, például az állami vagyon jelentős részének politikai kapcsolatok révén történő szétosztása és megszerzése idején. Nevezhetjük tehát az új válságadónemet »koronaadónak«, de »Mészáros-adónak« vagy éppen »Gyurcsány-adónak« is. A lényeg nem a pántlika, hanem az, hogy a vészesen mélyülő erőforráshiány és a súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket továbbfeszítő válság kikényszerítse azt, hogy a magyar oligarchák valamit visszaadjanak az ország népének, amikor erre nagy szükség van. A válság különadó bizonyos szempontból részleges morális jóvátételként is felfogható.
A rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat követelnek! – mondtam kissé szónokian. Felhívásom az olvasók körében népszerű volt, de fölöttébb visszhangtalan maradt kormánykörökben. Talán túl korai volt a felszólítás, gondoltam magamban, a hivatalos Budapesten lehet, hogy túl sokan hittek Donald Trump amerikai elnök ígéretében, hogy húsvétra (tavaly húsvétra!) már karnyújtásnyira lesz a járvány fölötti győzelem és a templomok zsúfolásig megtelnek hívőkkel. A többi már (szomorú) járványtörténelem: jóval több mint félmillió Covid-halott Amerikában. Huszonhétezer fölötti áldozat Magyarországon, nemzetközileg kiugróan magas, megszégyenítő mutató az összlakosság arányában, ami ordító erőforráshiányt jelez a betegellátásban.
Mégis, most mi az új helyzet, amiért ismét érdemes beszélni a válság különadóról? Több mint egy évvel a különadóra való felhívásom után az elszálló költségvetési hiányok, az elmaradó adóbevételek és a rohamosan növekvő államadósság miatt világszerte vészesen romlott az államháztartások helyzete. Ráadásul a legjelentősebb rések a fejlettebb országok büdzséjében keletkeztek. Erre már a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) is kigyulladtak a piros lámpák. A napokban az intézmény több pontból álló ajánlással állt elő a tagországok (köztük hazánk) költségvetésének tervezéséhez: elsőbbséget az egészségügynek, oktatásnak és az infrastruktúrának; a munkahelyteremtési programok beindításának; a szociális háló megerősítésének (mivel a válság aránytalanul erősen sújtotta a szegényeket, nőket és kisebbségeket); a fölösleges, pazarló kiadások csökkentésének!
De a témánk szempontjából legfontosabb IMF-ajánlás a »méltányos« adóreform bevezetése, mert a járvány következtében a jövedelemolló tovább nyílt, milliók szegényedtek el, miközben a leggazdagabbak tovább gyarapodtak. Ebben a helyzetben a washingtoni pénzügyi szervezet megfontolandónak tartja az ideiglenes Covid-19 »helyreállítási hozzájárulás« bevezetését a szupergazdagokra kivetett pótadón keresztül. Ha már az IMF is azt mondja, amit én sürgettem egy esztendővel ezelőtt, akkor érdemes odafigyelni rá. Igen, válság különadót most!”