„Az általam javasolt válság különadót nem a külföldi tulajdonú cégekre, hanem a magyar szupergazdagokra kellett volna kivetni, akiknek jelentős részét Orbán Viktor – a társadalmi igazságérzetet felborzolva – »hozta helyzetbe« az elmúlt évtizedben. A haveri kapitalizmus, az új üzleti szuperelit létrehozása, az egyes kormányközeli vállalkozók politikai hűségjutalmazása azonban nem 2010-ben startolt, hanem jelen volt a rendszerváltás első napjától kezdve, például az állami vagyon jelentős részének politikai kapcsolatok révén történő szétosztása és megszerzése idején. Nevezhetjük tehát az új válságadónemet »koronaadónak«, de »Mészáros-adónak« vagy éppen »Gyurcsány-adónak« is. A lényeg nem a pántlika, hanem az, hogy a vészesen mélyülő erőforráshiány és a súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket továbbfeszítő válság kikényszerítse azt, hogy a magyar oligarchák valamit visszaadjanak az ország népének, amikor erre nagy szükség van. A válság különadó bizonyos szempontból részleges morális jóvátételként is felfogható.
A rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat követelnek! – mondtam kissé szónokian. Felhívásom az olvasók körében népszerű volt, de fölöttébb visszhangtalan maradt kormánykörökben. Talán túl korai volt a felszólítás, gondoltam magamban, a hivatalos Budapesten lehet, hogy túl sokan hittek Donald Trump amerikai elnök ígéretében, hogy húsvétra (tavaly húsvétra!) már karnyújtásnyira lesz a járvány fölötti győzelem és a templomok zsúfolásig megtelnek hívőkkel. A többi már (szomorú) járványtörténelem: jóval több mint félmillió Covid-halott Amerikában. Huszonhétezer fölötti áldozat Magyarországon, nemzetközileg kiugróan magas, megszégyenítő mutató az összlakosság arányában, ami ordító erőforráshiányt jelez a betegellátásban.