Rengeteg mindent lehetett (kellett) volna másképp csinálni. Magyarországon a pandémia kezdete óta nincs könnyen hozzáférhető, megelőző célú tesztelés és szisztematikus kontaktkutatás, pedig mindkettő hatékonyan fékezi a járványt. (Persze szervezet sincs hozzá, mióta a Fidesz-kormány 2016-ban szétverte az ÁNTSZ-t.) Egy másik, talán sorsdöntő példa: a brit vírusvariáns, amely miatt a harmadik járványhullám minden korábbinál halálosabbá vált, decemberben kezdett terjedni – amikor karácsony előtt egész Európa lezárta Nagy-Britannia felől a légiforgalmat, átmenetileg Magyarországi is lépett, de az Orbán-kormány január 5-én érthetetlen módon újra engedélyezte a járatokat. Több ezer magyar jött haza a brit mutáns elől menekülve, jelentős részük tesztelés és karantén nélkül. Kizárt, hogy közülük sokan ne lettek volna vírushordozók, ugyanúgy, mint az orbáni akaratot követve Magyarországra hozott nemzetközi sportesemények résztvevői közül.
És a halálok: aki ma kórházba kerül Coviddal, leginkább azért válik áldozattá, mert egy szakképzett ápolóra öt vagy tíz beteg jut; ilyen körülmények között alig van esély életben maradni. A látszat az, hogy nincs elég ápoló, pedig valójában bér nincs, mert az egészség, az élet megőrzése Orbán számára nem prioritás. Egy Covid-tesztelést végző magáncég állásajánlatára az elmúlt hónapokban több mint 3000 (!) ápoló jelentkezett. Abból a 300 milliárdból, amit fölösleges lélegeztetőgépekre költöttünk – egyetlen napon sem volt több lélegeztetett beteg, mint ahány gépünk már a járvány előtt is volt, és ahányhoz személyzet is van –, mindet föl lehetett volna venni a kórházakba, és akkor most talán fele ekkora lenne a halálozási arány.”