„Az ukrán társadalom egy része Ukrajna függetlenné válása óta menekült volna Moszkva öleléséből, törekvését több nekifutással is igyekezett érvényesíteni több-kevesebb sikerrel. A 2013–2014-es forradalmi események véglegessé tették ezt a folyamatot, és az egyébként többvektoros – bár 2013-ra már inkább inga mozgására emlékeztető – külpolitikát folytatni igyekvő Ukrajna nyugati fordulatot tett. A következmények jól ismertek: Oroszország megszállta a Krímet, Donyeck és Luhanszk megyékben szakadár érzelmek lángoltak fel, amelyek több ezer áldozatot követelő fegyveres összecsapásokba torkollottak az ukrán reguláris csapatok és az oroszok által támogatott szeparatista erők között.
Mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett, az ukrán hadsereget több alkalommal is katlanokba zárták. A helyzetet a minszki egyezmények voltak hivatottak rendezni, amelyek politikai részének megvalósítása azonban zátonyra futott. A folyamat megtorpant, a Donbász Ukrajna parázsló szegletévé vált. Az orosz–ukrán viszony mélypontra került.