A Majdant követő Porosenko-éra politikája komoly hangsúlyt helyezett az orosz–ukrán konfliktusra. A keleti háború a médiában és a közvéleményben (a nemzetköziben is) orosz–ukrán hibrid háborúként rögzült, az ország élete pedig a Hadsereg–Hit–Nyelv háromsága mentén haladt. Volodimir Zelenszkij fiatal, népszerű humorista és színész elsöprő választási győzelme a Majdan utáni új mindennapokra adott válasz volt. Sokan tőle várták a háború lezárását, azonban csalódniuk kellett. Zelenszkij jó pozícióból indult, úgy tűnt, hogy az orosz vezetés nyitott volt a párbeszédre.
Pártja, a Nép Szolgája az ukrán parlamentben egyedüli kormányalakító többséget szerzett, így az új elnök a helyzet rendezéséhez szükséges teljes eszköztárral rendelkezett, de intézkedései arra utaltak, hogy inkább a korábbi elnök szavazótáborának kívánt tetszeni, mintsem saját választóinak tett ígéreteit megvalósítani. Retorikája egyre inkább a háborúpárti Porosenkóéra kezdett hasonlítani. Bizonyos eredményeket ugyanakkor elért.”