Tragédia

„A színházigazgató ismertette a következő évad programját.

– Az ember tragédiájával kezdünk. Ne feledjük, hogy figyelnünk kell a világban lezajló folyamatokra, különös tekintettel a mindig mércének tekintett nyugati színjátszás szabályaira. Ezért az előadásainkban minden szereplőnek autentikusnak kell lennie – mondta.

– Itt van a főhősünk, Ádám – folytatta. 

– Ő egy bibliai fikció, tehát az aktuálisan haladó iránymutatás szerint nem is létezett. Marad az evolúció, akkor viszont a darab logikájából következően az első ember voltaképpen majom volt, tehát majomnak is kell játszania. Egyeztetünk az állatkerttel, mihelyst eldöntöttük, csimpánz vagy gorilla legyen-e. Nézzük Lucifert. Fentiekből következően csak maga a sátán alakíthatja. Ki lehetne rá alkalmas, találunk-e Magyarországon valakit, aki hazudik reggel, délben meg este? Olyat, aki tagadja a legszentebb értékeket, gáncsolja az építő kezdeményezéseket, manipulálja az embereket; aki önhitt, uralkodni vágyik, semmibe veszi az erkölcsöt?”