Több Partizánt, több interjút

„Az az igazság, hogy nem nagyon történt jobb dolog a magyar médiával az elmúlt tizenakárhány évben, mint a Partizán berobbanása. Mondom ezt úgy, hogy magam világnézetileg, khm, nem kifejezetten azonosulok a csatorna ultrabalos társadalmi-, kultúr- és (pláne) gazdasági percepcióival. Mégis: lehetetlenség nem elismerni azt a nagyon látványos és rendkívül következetes munkát, amivel felperzselik maguk mögött a propagandává silányított közmédia, illetve általában is a jobbára közhelyes, tét nélküli jópofáskodásra épített magyar nyelvű nyilvánosság ún. tradícióit.

Az egész kulcsa a kíváncsiság. A megértés iránti őszinte vágy. Emiatt lesz hirtelen tétje annak, ha Gajdicsot kérdezik, és ettől tud érdekes lenni még egy háromórás Vágó István-interjú is. Nincs szó arról, hogy Gulyás Marcinak ne volnának olykor kifejezetten súlyos, sarkos, hovatovább nagyon is vitatható prekoncepciói egyes vendégek korábbi megszólalásai/cselekedetei kapcsán, de ezek egyrészt minden esetben pontosan artikulálva vannak, másrészt szembesíti is velük az interjúk alanyait. Mindenre rákérdez, ami zavarja, mégsem érzem azt nézőként, hogy a vendég sarokba szorítása cél lenne (a'la Kálmán Olga) – sokkal inkább eszköz. A megértéshez, a párbeszéd megkezdéséhez. Ez pedig a legkomolyabb, és idehaza sajnos legritkább riporteri erények egyike.

Ez a megértés iránti vágy adja a második következtetésemet: a magyar politikai nyilvánossággal sem nagyon történt jobb dolog egy jó ideje, mint a Partizán feltűnése. Régi vesszőparipám, hogy a hazai közbeszéd nem foglalkozik eleget a politikai szereplők gondolataival. Kísérlet sem nagyon történt arra az elmúlt években, hogy az egyes pártvezetők által közvetíteni kívánt/próbált imidzs mögé nézzen be valaki (leszámítva a politikai bulvár próbálkozásait, de az meg maga az imázsépítés legmélyebb bugyra). Mindeközben szerintem kevés ennél érdekesebb aspektusa akad a politikának: ki az a politikai vezető, aki egy tízperces ATV-interjúnál mélyebb műfajt is képes megtölteni tartalommal? Ki az, aki érdemi vitahelyzetben is megállja a helyét? Ki, hogyan reagál, ha sarokba szorul? Mennyire mélyek az ismeretei gazdasági-, jogi-, társadalompolitikai kérdésekben? Na, ezek azok a kérdések, amikre sosem fogsz választ kapni egy Kósa Lajos-i értelemben vett doorstep sajtótájékoztatóból, vagy abból, ha az illető beül a Hír TV esti műsorába. Ehhez mélyinterjú kell – és a hangsúly a mélyen van.

Sokan hüledeznek a három-négyórás vágatlan verziókon, holott ez is a mögénézés egyik fontos aspektusa: ki bírja szuflával a legjobban? Egy ennyire hosszú interjú/vitahelyzet a legedzettebb szereplőket is kizökkenti, a legtapasztaltabb politikus is elfárad ennyi idő alatt. Vagy éppen ellenkezőleg: néhány puhább, ismerkedős kérdés után elkezd leengedni, komfortzónán belül lebegni. Gulyás Marci ennek a helyzetnek a kiprovokálásában is rettentő profi, ezért van, hogy szinte mindegyik interjúalanya izgalmassá válik a helyzet kontextusában, és mindegyikről kiderül valami, amit korábban nem is sejtettünk. Ez nyilván tud fontos lenni Bíró Ica, vagy épp Lakatos Márk esetében is, de közhaszna leginkább akkor van, amikor potenciális miniszterelnök-jelöltek ülnek le a másik székbe.”