Tarolt Magyarország Európa egyik legfontosabb versenyében
Egy friss kimutatás szerint mindössze két ország előzte meg hazánkat.
A szörny, amelyet a BL táplált, életre kelt.
„Hazugnak és kapzsinak nevezte a Szuperligát létrehozó csapatok főnökeit Aleksander Ceferin UEFA-elnök, aki ezúttal valóban nem tudott uralkodni az indulatain, és keményen, sőt durván bírálta azon klubvezetőket, akik vasárnap délután még a BL reformjáról egyeztettek az UEFA-val, érdeklődést mímelve a téma iránt, majd éjszaka közösen jelentették be az új, a háttérben régóta tervezett Európai Szuperliga létrehozását.
Csakhogy a Szuperligát valójában maga az UEFA hozta létre csaknem három évtized alatt, amelynek során bizony a hazugságot és a kapzsiságot is folyamatosan tetten érhettük az UEFA viselkedésén a sodródás és a tétlenkedés mellett. Ne felejtsük, az utolsó olyan idényben, amelyben még egyenes kiesés volt a BEK-ben, a Crvena zvezda nyerte meg a trófeát, két évvel korábban, 1989-ben a Steaua Bucuresti még döntős volt, sőt 1986-ban meg is nyerte a sorozatot, vagyis úgymond bárki odakerülhetett, akár Kelet-Európából is, ami ma már régóta elképzelhetetlen (a most „árulóvá” lett angol klubok meg csak akkoriban tértek vissza kizárásuk után az európai klubfociba). A csoportkör, a központosított marketing persze jót tett a sorozatnak, bár már jelezte, hogy a tervezhetőség, az üzleti logika kezdi felülírni a futball és az egyenes kiesés igazi varázsát jelentő kiszámíthatatlanságot, spontaneitást. Mert hát hat csoportmeccsen könnyebben érvényesül a nagyobb, a gazdagabb csapat, mint egy oda-visszavágós párharcban.
A konkrét hazugság azonban az volt, amikor továbbra is »Bajnokok Ligájának« nevezték a sorozatot, dacára annak, hogy 1997-től már a legnagyobb bajnokságokból kettő, 1999-től a kivételezett ligákból akár négy csapat is elindulhatott a sorozatban, kiszorítva és esélytelenségre kárhoztatva kisebb országok valódi bajnokait. Őszintébb és valóságosabb lett volna már akkor átnevezni Szuperligára a sorozatot. Ehelyett az UEFA egyre csak hátrált, egyik kompromisszumot kötötte a másik után, cserébe saját szerepének és a bevételek egyre kisebb részének megtartásáért a gigaklubokon kívüli európai foci számára.”