„Április 1-jei tréfának jó, de hogy valójában mi a gond vele – azon túl, hogy egyszerűen ronda – , arról itt lehet olvasni:
»A rendszerváltoztatást követő baloldali-liberális kormányzások érzéketlenek voltak a nemzeti érdekre, s ez vezetett oda, hogy a hazai progresszió kizárólag mintaátvételben gondolkodik.
Ha tőlünk nyugatabbra valami dívik, akkor azt itthon is, lehetőleg mindenféle önreflexió nélkül át akarják venni. Azt pedig végleg nem vizsgálják, hogy az adott dolog vajon hasznára vagy kárára válik a magyar nemzet politikai közösségének.
A kritikanélküli mintaátvételt jól szemlélteti a Ferencvárosban ideiglenesen felállítandó BLM-szobor. Az alkotás a New York-i Szabadságszobrot ábrázolja az egyesült államokbeli Black Lives Matter-mozgalmak védjegyévé vált térdeplő pózban, szivárványszínűre matricázva. Ezzel akarja a liberális kerület felhívni a figyelmet az állítólagos hazai rendszerszintű rasszizmusra.
Ez így nettó badarság. Az alkotás egyetlen motívuma sem magyar, hanem egyszerű másolás.
Kötve hiszem, hogy azok a hazai csoportok, akiknek problémáira állítólag a kerületi vezetés fel akarja hívni a figyelmet, bármilyen kontextusban önmagukra ismernének a szobor láttán.
Húzzuk alá, hogy ennek nem kellene így lennie! A modernizáció és a haladás gondolata – amit ugyebár a progresszív liberális oldal a zászlajára tűz – alapesetben nem érzéketlen a nemzeti szempontokra. A reformkortól kezdve a dualizmus végéig például az alapvetően liberális gyökerű modernizáció célja mindig is a nemzet gazdasági erejének megerősítése, így a nemzeti érdek érvényesítése és a szuverenitás tágítása volt. Széchenyi és Kossuth vitában állt egymással, de a nemzeti érdek képviseletében egyetértettek. A mai liberális oldal azonban elzárkózik a nemzeti értékek, karakter és érdekek fogalmától is, s ezekről hallva kapásból kirekesztést kiált. Sajnos ez a gondolkodásmód visszaköszön Szabó Attila kritikájában is.«”