Sok szó esik manapság a láthatatlan munkáról: mára tudományos ténnyé vált, hogy tényleg a munka, a tevékenység a boldogság forrása, függetlenül a piaci értékétől, társadalmi megítélésétől vagy jogi formájától.
A napokban tartották a láthatatlan munka világnapját (Day of Invisible Work), melynek az ENSZ döntése alapján a húsvét utáni első kedd a napja. Az évfordulónak különös jelentőséget ad a járvány és egy reklámkampány – utóbbiról később lesz szó.
A félreértések elkerülése miatt fontos előre tisztázni, hogy a láthatatlan munka nem a szürkegazdasággal kapcsolatos. Nem azt ünnepeljük ilyenkor tehát, hogy valaki ügyesen eltitkolta a jövedelemét a hatóságok elől évtizedeken át, és most nincsen nyugdíja.
A kifejezés annyit tesz, hogy
Az persze egyáltalán nem baj, ha van materiális vagy immateriális jutalom, de nem ez a lényege.
„– Ébresztő! Gyerünk dolgozni! – De miért? – Mert a munka nemesít!” E párbeszéddel indult hajdanán a Bob és Bobek című csehszlovák rajzfilmsorozat minden egyes darabja. Az aranyos nyuszikák így tanították egymást és a gyerekeket arra, hogyan legyenek boldogok. A munka ugyanis sosem láthatatlan, mert az ember lelkében és környezetében változást okoz. Mivel néhány éve a virtuális teret is a munka világához soroljuk, így természetesen az internetes munka is ide tartozik.
Büszkék lehetünk rá, hogy Csíkszentmihályi Mihály az elsők között kezdte kutatni a boldogság evolúciós okait, új alapokra helyezve ezzel a modern pszichológiát. Mára tudományos ténnyé vált, hogy tényleg a munka, a tevékenység a boldogság forrása, függetlenül a piaci értékétől, társadalmi megítélésétől vagy jogi formájától. A „látható” és „láthatatlan” munka megkülönböztetése már csak emiatt sem szerencsés. Munkahelyen is lehet öröm a munka, és ellenkezőleg, a közösségért, családért, kultúráért végzett tevékenység is okozhat frusztráltságot. Elég megnézni egy rövid állatvédelmi videót, s látható, hogy milyen lelkiállapotban vannak ma a magyar aktivisták.
s minden vallás központi kérdése. Nem véletlen, hogy Szent II. János Pál pápa a Megváltóról és az irgalmas Atyaistenről szóló enciklikái után a harmadikat a munkának szentelte. A Laborem exercens nem sokkal megválasztása után, már 1981. szeptember 14-én közlésre került. A pápa a munka lényegét így foglalta össze: „Az ember ugyanis mint Isten képmása a többi dolgok fölött áll, mert Teremtőjétől kapta a parancsot, hogy hajtsa uralma alá a földet. Az emberben pedig, bárki emberfia legyen is az, amikor ezt a parancsot végrehajtja, a mindenség Teremtőjének tevékenysége tükröződik.”
A járvány új színt adott a munkáról való gondolkozásnak. Sokan nem járhattak be a munkahelyükre, s vagy az otthoni számítógéphez kötve, vagy tényleg munka nélkül kellett tölteniük a hónapokat. Ugyanakkor sokfélét lehetett hallani arról, hogy a lakóközösségek itt-ott megmozdulva mindenfélébe fogtak. Voltak, akik kifestették a lépcsőházat, mások füvesítették a kertet. Kérdés, hogy a járvány elmúltával egyben maradnak-e a közösségek, vagy atomizálódik tovább minden.
Érdekesség, hogy munkaviszonyban is lehet láthatatlan munkát végezni.
Vagy a közért bejáratánál csordogáló kutyapisit, amit a jó érzésű eladó saját lelki békéje érdekében szívesen eltakarít, a többség azonban nem, hisz nem ez a dolga.
A lathatatlanmunka.hu magyar nyelvű oldalon ki-ki kiszámolhatja a saját havi munkavégzésének mennyiségét és értékét. Itt lehet szembesülni azzal, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyekbe hosszú évek óta nem folyunk bele, s a házastársunkra marad az intézésük. Az oldal nem túl pontos, hisz a Wikipédiázástól a szomszéd néni lelkének ápolásáig sokféle olyan láthatatlan munka van, amire nem kérdez rá. Ami igazán meglepő benne az az, hogy a láthatatlan munkának milyen magas lehet a forintban kifejezett értéke.
Néhány hónapja reklámkampányt folytat egy svéd bútoráruház, hogy a magyar férfiak végezzenek több házimunkát, ami alatt szigorúan csak a „hagyományos, női” munkát érti. Nem tudni, mi köze van a vállalatnak ehhez, de hangulatában
Sokan persze valami jóságosat látnak ebben. A cég a jobb minőség érdekében feltérképezi a szokásainkat. És ha már így van, saját költségén pozitív (hasznos) üzeneteket közvetít.
De ki kell ábrándítani az így gondolkodókat. Aki keménypapírból készült, neonzöld hokedlikat akar eladni Honolulutól Hajdúböszörményig, annak az a célja, hogy uniformizálja a közízlést és az életformát. Nem az izgatja, hogy Bence és Fruzsi mennyit mos, hanem hogy nemtől, földrajzi helytől és kortól függetlenül egyforma legyen minden fogyasztójának a feje. Kívül is, belül is.
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
Ha Madridban jár a magyar utazó, már csak természetes, hogy a látnivalók feltérképezésekor felkelti kíváncsiságát a Thyssen-Bornemisza Múzeum. Sejthető, hogy van itt valamilyen magyar kapcsolódás, és nem is akármilyen kapcsolódás ez.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
