Büszkék lehetünk rá, hogy Csíkszentmihályi Mihály az elsők között kezdte kutatni a boldogság evolúciós okait, új alapokra helyezve ezzel a modern pszichológiát. Mára tudományos ténnyé vált, hogy tényleg a munka, a tevékenység a boldogság forrása, függetlenül a piaci értékétől, társadalmi megítélésétől vagy jogi formájától. A „látható” és „láthatatlan” munka megkülönböztetése már csak emiatt sem szerencsés. Munkahelyen is lehet öröm a munka, és ellenkezőleg, a közösségért, családért, kultúráért végzett tevékenység is okozhat frusztráltságot. Elég megnézni egy rövid állatvédelmi videót, s látható, hogy milyen lelkiállapotban vannak ma a magyar aktivisták.
A munkától való elidegenedés vagy az abban való kiteljesedés gondja egyidős a civilizációval,
s minden vallás központi kérdése. Nem véletlen, hogy Szent II. János Pál pápa a Megváltóról és az irgalmas Atyaistenről szóló enciklikái után a harmadikat a munkának szentelte. A Laborem exercens nem sokkal megválasztása után, már 1981. szeptember 14-én közlésre került. A pápa a munka lényegét így foglalta össze: „Az ember ugyanis mint Isten képmása a többi dolgok fölött áll, mert Teremtőjétől kapta a parancsot, hogy hajtsa uralma alá a földet. Az emberben pedig, bárki emberfia legyen is az, amikor ezt a parancsot végrehajtja, a mindenség Teremtőjének tevékenysége tükröződik.”