A járvány új színt adott a munkáról való gondolkozásnak. Sokan nem járhattak be a munkahelyükre, s vagy az otthoni számítógéphez kötve, vagy tényleg munka nélkül kellett tölteniük a hónapokat. Ugyanakkor sokfélét lehetett hallani arról, hogy a lakóközösségek itt-ott megmozdulva mindenfélébe fogtak. Voltak, akik kifestették a lépcsőházat, mások füvesítették a kertet. Kérdés, hogy a járvány elmúltával egyben maradnak-e a közösségek, vagy atomizálódik tovább minden.
Érdekesség, hogy munkaviszonyban is lehet láthatatlan munkát végezni.
Ki ne ismerné az irodai konyha elmaradhatatlan kellékét, a mosogatásra (hiába) buzdító tacepaót?
Vagy a közért bejáratánál csordogáló kutyapisit, amit a jó érzésű eladó saját lelki békéje érdekében szívesen eltakarít, a többség azonban nem, hisz nem ez a dolga.
A lathatatlanmunka.hu magyar nyelvű oldalon ki-ki kiszámolhatja a saját havi munkavégzésének mennyiségét és értékét. Itt lehet szembesülni azzal, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyekbe hosszú évek óta nem folyunk bele, s a házastársunkra marad az intézésük. Az oldal nem túl pontos, hisz a Wikipédiázástól a szomszéd néni lelkének ápolásáig sokféle olyan láthatatlan munka van, amire nem kérdez rá. Ami igazán meglepő benne az az, hogy a láthatatlan munkának milyen magas lehet a forintban kifejezett értéke.
Néhány hónapja reklámkampányt folytat egy svéd bútoráruház, hogy a magyar férfiak végezzenek több házimunkát, ami alatt szigorúan csak a „hagyományos, női” munkát érti. Nem tudni, mi köze van a vállalatnak ehhez, de hangulatában
olyan, mintha a Richter Gedeon arra buzdítaná a svéd férfiakat, hogy ezentúl kevesebbet járjanak vodkázni a „Frederikshavn” komphajóval.
Sokan persze valami jóságosat látnak ebben. A cég a jobb minőség érdekében feltérképezi a szokásainkat. És ha már így van, saját költségén pozitív (hasznos) üzeneteket közvetít.
De ki kell ábrándítani az így gondolkodókat. Aki keménypapírból készült, neonzöld hokedlikat akar eladni Honolulutól Hajdúböszörményig, annak az a célja, hogy uniformizálja a közízlést és az életformát. Nem az izgatja, hogy Bence és Fruzsi mennyit mos, hanem hogy nemtől, földrajzi helytől és kortól függetlenül egyforma legyen minden fogyasztójának a feje. Kívül is, belül is.