Az széles körben elterjedt tévhit, hogy Magyarország elöregedő ország. Az afrikai országokhoz képest bizonyára az, de Európában nem számít elöregedő társadalomnak. Nálunk a 65 éven felüliek aránya a 20%-os uniós átlagot sem éri el, míg Olaszországban meghaladja a 23%-ot. Ez persze nem meglepő, hiszen ott 83 év az átlagéletkor, itt meg 76. Tehát más országokban több az idős, mégis jobban meg tudták őket védeni. A második-harmadik hullámban már Olaszországban is, ami tavaly tavasszal pedig még maga a rémálom volt.
Magyarország évtizedek óta vezeti az elhízási listákat, ennek kevés köze van az Orbán-kormány politikájához. Sőt! Kifejezetten előremutató kezdeményezés volt a menzareform vagy a chipsadó, amelyeket más országokban példaként idéznek. De sajnos, míg egyik kezével ad a kormány, a másikkal elvesz. A pálinka-szabadságharc ünneplése vagy a korpulens testalkatú politikusok kolbásztöltése, pacalos lakmározása a legegészségtelenebb életmódot propagálja. Ebben a Jobbik-elnök Jakab Péter sem marad le: az általa népszerűsített parizeres, kiflis reggelire, paprikás krumpli ebédre, sztrapacska vacsorára menü az elhízás biztos receptje.
Összegezve az eddigieket: számtalan olyan tényező van, amivel már régóta küzd a magyar társadalom. Különösen sokkoló ellentmondás, hogy míg az elhízottak és a krónikus betegek száma magas, addig az őket gondozó orvosok és ápolók száma és bére alacsony volt. De mindezek közül a magyarországi Covid-halálozás szempontjából a legvégzetesebbnek egy csöpp kis csoport, az intenzív terápiás nővérek hiánya bizonyult. Már négy miniszter foglalkozik a kormányban az egészségüggyel. Számos neves professzor, kórház- és klinika igazgató ad tanácsot Covid idején. Nem hihető, hogy nem tudtak erről. A korlátozások elrendelésénél és feloldásánál azonban ezt a szempontot rendre figyelmen kívül hagyták.”