„Nem a számokat nem érti, hanem a mögöttük lévő tartalmat. A rengeteg gyötrelmet, aggodalmat, bánatot. Miatta vannak nálunk 28 ezer forintos rokkantsági nyugdíjak. Nem érdekli, az ember szenvedése nem jut el hozzá. Ezért lenne képes bezáratni Budapest egyetlen, hajléktalanok számára fenntartott kórházát is. Még egy busz sofőrének is tudatában kell lennie, hogy nem építőanyagot szállít, ő viszont miniszterelnökként sem tud mit kezdeni az emberrel. Ezért szaggatta szét még azt a vékonyka kis szociális hálót is, ami korábban létezett: ha meghalsz, meghalsz, ha hullsz, felőle a semmibe is hullhatsz. És a járvány okozta bérkiesések kompenzálására is nem véletlenül az ő kormánya, azaz ő költi messze a legkevesebbet az EU-ban. Ideológiát is gyártott a kegyetlenséghez: az ő munkaalapú társadalmában ismeretlen szó az ingyen. Persze nincs új a nap alatt: minden gonoszság, lelki üresség, erkölcsi nihil mellé csatolnak valamilyen ideológiát, mindenféle terror igyekszik igazolni magát.
A számokat nagyon is érti, különösen, ha azok pénzre utalnak. Egymilliárd, tízmilliárd, százmilliárd – ezek nagyságrendjét, ellentétben a járványban elhunytak egyre növekvő számával, pontosan érzékeli, teste minden sejtjével átéli. A bűn pedig soha nem áll egy helyben, egy évtizede ezt látjuk mindennap. A kormány legutóbb épp húsvét táján kezdett eszeveszett tempójú vagyonkimentésbe, államivagyon-átjátszásba: hatalmas értékű állami vagyonelemek kerülnek újonnan létrehozott magánalapítványok, köztük tucatnyi egyetem tulajdonába. Ügyes trükk, ilyet se látott még a világ: költségvetési forrásból, közpénzből működő »magánegyetemek«.