„Régóta a bögyömben vagy. Elnézést, hogy csak így, póriasan fogalmazok, tudom, minden népies kifejezésre, közmondásra és tájszóra összehúzod a szemöldöködet. A világ, a te saját, külön bejáratú világod, amelyet berendeztél magadnak, nem tűri el a valóság kellékeit. Csakis az elmélet, és persze az ideológia számít.
Ebben nem ismersz pardont, kizárólag neked lehet igazad. Ha valaki hozzád hasonlóan ügyesen előadja a saját rögeszméit, szórakoztató társasjáték gyanánt összeveted a saját marhaságaiddal, és persze megállapítod: te vagy az elsőrangú értelmiségi, nem amaz.
Hát, ha ez az értelmiségi lét, ebből nem kérek. Ehelyett inkább megkülönböztetem az értelmiségit és a szellemi embert. Az előbbi, különösen a baloldali képviselője, vagyis te, magadhoz idomítod a tényeket, nem fordítva. Soha nem a valóságból indulsz ki, hanem a jelenségeket igyekszel a saját nevedre venni. Hogy azok egytől egyig megfeleljenek ideológiai kiskátéd valamennyi kérdésére, és az általad felállított, sűrű tiltásokból és tagadásból szőtt kis világodban meg ne sértsék a Nagy Alapelveket.
Ha valóban szellemi ember lennél, nem önkéntes cenzor, ismerhetnéd annyira az emberi történelmet, hogy ráeszmélj: ez nem fog menni. Az egyenlősítő ideológiák szükségszerűen elbuknak, hiszen az élet helyett az élet fonákját kínálják. Természetellenesek, ahogyan te is, aki művészetben nem a megindító katarzisfolyamot, hanem az olcsó izgalmakat keresed. Aki Lucifer trükkjeit várja a teremtés csodája helyett. És aki számításaiból mindig kihagyja az embert, a legfőbb csodát, akinek vizsgálata, megértése téged persze nem érdekel, holott te is ember vagy.”