Harminc év folyt le a Dunán

„1. A nagymarosi vízlépcső egy sztálinista fércmű.  Elsőre jól hangzik, de nem igaz. Bornemisza Géza m. kir. ipari miniszter 1935-ben terjesztette a parlament elé a »Magyarország energiakészletei« című javaslatokat, majd dr. Mosonyi Emil 1942-ben kezdte meg a nagymarosi (visegrádi) vízlépcsőtervének első konkrét megfogalmazását. Ekkor még erősen a Horthy rendszerben jártunk, legfeljebb az az igaz, hogy Mosonyi 1950-ben az MTA ülésén tett javaslatot a Csehszlovákiával közös vízlépcsőrendszer terveinek kidolgozására. De ez sem Sztálin ötlete volt. 

2. Csúnya a töltés a Dunakanyarban.  Tényleg az. A becsapás ott van, hogy egy dolgot felejtettek el mindenkivel közölni, aki öklét rázva tiltakozott a töltés ellen: azt, hogy a töltés volt a kerítés, amit az építkezés végén elbontanak! Építkezni folyóvízben csak így lehetséges. Utána marad a műtárgy és egy híd. Pont olyan híd, amiért évtizedek óta harcolunk, hogy kellene még a magyar Duna szakaszra.

3. »C« variáns egy »papírtigris«.  Évekig hallgattuk Vargha János Duna-kör alapítótól, hogy szemfényvesztés a szlovák terv. Dr. Hajósy Adrienne kormányfőtanácsos, geofizikus pedig határozottan kijelentette, hogy sosem fog megépülni a »C variáns«, mivel az egy papírtigris. Tévedtek – nem kicsit, nagyon. Simán megépült, és termeli az áramot Szlovákiának. Azt az áramot, aminek egy része minket illetne. És ennek a termelt áramnak a segítségével 14 év alatt be is hozta a beruházás költségeit. Ma pedig éppen EU-s forrásból újítják fel, hogy további évtizedekig környezetkímélően termelje az áramot, és védje Szlovákiát az árvizektől.”