„Ha ettől nem rémül halálra Vlagyimir Putyin, akkor semmitől: újabb házi aszfaltrajzversenyt rendezett a Momentum, ezúttal Alekszej Anatoljevics Navalnij orosz közszereplő szabadon bocsátását követelve. A Lila csoportból Berni, Bandi és Áki »Free Navalny« feliratú egyenpólóban, festékszórókkal felszerelkezve jelent meg a magyar Külügyminisztérium előtt, hogy ügyes finommotorikával felfesse a bejárat elé követelését, miszerint »#FreeNavalny«, majd elégedetten távozzék. Ugyanakkor feszítő kérdéseket hagyjon a külső szemlélőben.
Egyrészt, hogy vajon miért angolul kommunikál két magyar országgyűlési képviselő és egy magyar miniszterelnök-jelölt-jelölt Magyarországon a magyar külügyminisztériummal. Világos, hogy az »Engedjék szabadon Navalnijt« betűhalmaz 50 százalékkal több festéket emésztett volna fel, de aki minden második performanszához külön pólót vásárol a méretes hajók segítségével beszállított bangladesi importból, hogy rányomassa aktuális üzenetét, annak valószínűleg nem az erőforrásokkal való takarékoskodás a legfőbb motivációja.
Természetesen adja magát az a magyarázat, hogy az akció nem annyira a magyar közönségnek, hanem sokkal inkább a külföldi óvónéniknek és óvóbácsiknak szólt – nekik akarta produkálni magát a három momentumos.
Ilyen esetben viszont teljesen fölösleges a járdát összefirkálni. Ott van például Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere: ő egyszerűen az íróasztala előtt fényképeztette le magát a minap egy #FreeAhmedSamir feliratú papírral a kezében, kissé mesterkélt Greta Thunberg-pózban, szomorú-számonkérő tekintettel, hogy tiltakozzon egy Bécsben tanuló egyiptomi CEU-diák egyiptomi fogva tartása ellen (fontos városvezetői feladatkör ez Budapesten). Ennyi tehát bőven elég ahhoz, hogy külföldi sillabuszokból dolgozó ötlettelen bábnak tűnjön egy politikus; nem szükséges a Külügyminisztérium előtt festékesflakont rázogatva hajlongani.”