Auf wiedersehen: napokon belül széteshet a német kormánykoalíció
Olaf Scholz sorozatos csúcstalálkozókat szervez koalíciós partnereivel a kormány megmentése érdekében.
Még soha nem kapott német kancellár a szeptemberihez hasonló rossz bizonyítványt.
„Egy kancellár esetében sem volt ilyen eklatáns a különbség igény és valóság, politikai alakítás és eredmények között. Tizenhat év alatt Angela Merkel – szövetségben az egyre aggasztóbb mértékben kormányhű médiával – képes volt arra a négyszeresen bemutatott bűvészmutatványra, hogy politikájával az előző választási kampányokban megígérteknek a tökéletes ellentettjét valósítsa meg. Abból, amit a választási küzdelmekben előzőleg tematizált, semmi sem játszott szerepet az aktuális választásokon. Első, 2005–09-es kancellársága előtt Merkel sokkal élesebb irányvonalat ígért a német jóléti állam újrapozicionálásában, mint amelyet az általa leváltott Schröder-kormány az Agenda 2010 reformcsomag keretében – tartós sikerrel – a gyakorlatba ültetett. Szigorú bevándorlási szabályokat is ígért, a szövetségi köztársaság iszlamizációja számára 2005-ig fel sem merült.
Merkel 2015 szeptemberében nyíltan megmondta, hogy a szövetségi köztársaság nem tudja ellenőrzés alatt tartani a határait. (A koronavírus-járvány idején a kormány naponta bebizonyítja a polgárainak, hogy az utolsó centig be tudja hajtani rajtuk, amit az ellenőrzése alatt tart, és büntetőjogilag üldözhet!) Németország 2015–16-os totális baklövése óta Merkel más témákkal igyekszik befolyásolni a választókat, hogy mindenképpen felejtsék azt el. A világ megmentésének jelszavával az ország olyan megterhelésnek van kitéve, amelyet békeidőben éppúgy hanyagságnak, mint felelőtlenségnek kell értékelni. Mindent alárendelnek az éghajlatmentés tényleg vallásosan beállított céljának. A munkahely fogalmának jelentése felszívódott a világ megmentésének nirvánájában. Az autógyártást a piacképtelen elektromos autónak áldozzák be, az energiatermelés átalakításának következménye az áram egész Európában legmagasabb ára, a kutatást is elvágólag állítják – pénzt csak a „helyes” magatartást tanúsító, megfelelő kutatás kap –, a gazdaságot pedig egyre inkább az állam irányítja. A sort csaknem a végtelenségig lehetne folytatni.
A véleménynyilvánítás szabadsága nyomás alatt van. Amennyire túlságosan is a kritikus újságírás világítótornya volt még nem is olyan régen a német média, mára legnagyobbrészt önként befeküdt a kormányvonalnak. A kritikus újságírók fáradságosan tudják fedezni a költségeiket. Aki a kormány sajtóértekezletén túl gyakran tesz fel túlságosan kritikus kérdéseket, azt leprásként kezelik vagy egyenesen úgy állítják be, mint akit Putyin vezérel – még akkor is, ha olyan újságírókról van szó, akik évtizedeken keresztül Putyinnal szemben kritikusan tudósítottak Oroszországból. 2021 Németországában senki, aki a szólás szabadságáért fellép, nincs biztonságban, hogy nem bélyegzik jobboldalinak és fosztják meg egyúttal a kenyérkeresettől. Az NSZK nem az NDK, nem diktatúra. Némely dolgoknak azonban átkozottul rossz az íze és a szaga!
A politikában és a gazdaságban nincsen vákuum. Az Alternatíva Németországnak (AfD) most ott ül, ahol korábban az uniópártok (CDU/CSU) nagy részének biztos helye volt. A soron következő Bundestag-választások előtt a CDU/CSU, az SPD és a Zöldek olyan közlekedőedényekhez hasonlítanak, amelyek alacsony, hozzávetőlegesen ugyanúgy 20-20 százalék körüli szintet mutatnak. Olyan ez, mint a szocializmus: egyenlően osztoznak a szegénységben – ezúttal szavazatszázalékban értve”