Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy az ázsiaiak védelmében nem szerveződik össz-amerikai társadalmi mozgalom, nem térdelnek le sportmeccsek előtt a játékosok, illetve középosztálybeli fehér tüntetők nem követelik, hogy az állam törvényekkel segítse elő azt, hogy az ázsiai emberek – különös tekintettel a kínaiakra – könnyebben érvényesüljenek a kulturális, tudományos és gazdasági életben. Az amerikai törvényhozásra sem nehezedik nyomás annak érdekében, hogy tegyék könnyebbé az ázsiaiak letelepedését az Egyesült Államokban.
Mindezek ellenére azonban azt gondolom, hogy Amerika az amerikaiaké, nincs jogom beleszólni abba, hogy ők mit csinálnak az országhatáraikon belül. Remélem, hogy sikerül összekapják magukat minden tekintetben, levetkőzik a frusztrációikat, és kiegyeznek Kínával a béke érdekében. Azt is méltányolnám, ha a mindenkori amerikai vezetés ugyan így viszonyulna a mi hazánkhoz és úgy általában Európához.
Ez azonban hiú ábránd marad, az új elnöki adminisztráció mindent el fog követni annak érdekében, hogy a kínaiak elleni gyűlölet Európára is átterjedjen. A gyűlöletkeltés politikai célja az, hogy a kínaiak ellen hangolt lakosságon keresztül helyezzenek nyomást az európai kormányokra. Ha a választók eléggé utálják a kínaiakat és Kínát, akkor a kormányaik kénytelenek távol tartani magukat az ázsiai óriástól”.