„Cancel culture” az óceán innenső oldalán

„Kérdéses azonban, hogy a francia baloldal meddig tud még sikeresen védekezni az amerikai szélsőséges eszmék beszivárgása ellen. 2019-ben hallgatói szervezetek petícióban akadályozták meg a híres feminista filozófus, Sylviane Agacinski előadását egy bioetikai konferencián, a bordeaux-i Montaigne Egyetemen. Agacinski régóta nyilvánosan ellenzi, hogy a mesterséges megtermékenyítés elérhető legyen a homoszexuális párok számára, amely elég volt ahhoz, hogy kivívja az LMBTQ-szervezetek ellenszenvét »notórius homofóbiával« vádolva a filozófust, aki végül visszalépett a konferencián történő részvételétől. Mielőtt azt hinnénk a francia jobboldalon ünnepelt, keresztény-konzervatív gondolkodóról van szó, érdemes egy pillantást vetni Agacinski életművére. Az egyik legismertebb francia feminista, akinek nagy szerepe volt a kötelező választási női kvóta franciaországi bevezetésében, 2000  májusában. Férje az a Lionel Jospin, akinek miniszterelnöksége idején, 1999-ben törvénybe iktatták a homoszexuális párok számára is nyitva álló bejegyzett élettársi kapcsolatot, maga Agacinski pedig többször kijelentette, hogy támogatja a melegházasságot. Úgy tűnik azonban, hogy mindez a fiatal baloldali aktivisták számára már nem elég progresszív.

Ahogy az a tavaly augusztusban közzétett nyilatkozat sem, amelyben húsz baloldali értelmiségi tiltakozik az eltörlés kultúrája ellen, modernkori boszorkányüldözésnek titulálva a francia akadémiai világban és kulturális életben is egyre jobban elhatalmasodó politikai korrektséget. Az aláírók szerint az amerikai cancel culture-nek nincs helye Voltaire és Montesquieu országában, a fiatal generáció jelentős részét viszont mintha már nem győzné meg ez az érvelés. A magukat marxistaként vagy iszlamo-baloldaliként (islamo-gauchiste) jellemző fiatal értelmiségiek amerikai mintára sorra »törlik« a politikailag vállalhatatlanná vált celebeket, és nyíltan kiállnak a cancel culture mellett. Tavaly nyáron Párizst is elérte a BLM szele: több ezren vonultak fel tüntetve a francia rendőrség rasszizmusa ellen, a párizsi operában pedig »diverzifikációs jelentés« készült a faji diszkrimináció megszüntetését követelő művészek petíciója nyomán.

Úgy tűnik, hogy a klasszikus francia baloldali értékek már nem elég vonzóak a fiatal »gaucho«-k (baloldaliak) számára. Hiába kerültek az Amerikából importált progresszió elleni harcban közös platformra a nagy baloldali gondolkodók és egykori ’68-asok a jobb oldallal, hiába állnak ki cikkek, petíciók sorában és rádióműsorokban a szólásszabadság mellett, labdába se rúgnak a Twitteren, a Twitchen és a Facebookon kommunikáló influenszerek mellett. Szimbolikus volt a Le Débat magazin tavaly nyári megszűnése: a patinás újság negyven éven át volt a francia baloldal szellemi origója, 2020-ra azonban elvérzett az identitáspolitika és a cancel culture elleni harcban.                                                                                           

Akadnak, akik szerint azonban távolról sem újak azok a szelek, amelyek most végigsöpörnek a francia közéleten. André Bercoff, a Sud Radio műsorvezetője a ’68 májusát követő időszakra utalva emlékeztet, hogy »voltak már olyan idők«, amikor fiatal francia értelmiségiek külföldről érkező baloldali eszmékért rajongtak, divatos volt például lelkesedni a több millió áldozatot követelő kínai kulturális forradalomért.”