A hagyományos építészet épületeinek helyreállítása és fenntartása megerősíti a város vagy táj karakterét és egyediségét, amiben áll. A modern építészettel ellentétben, melynek általában nincs karaktere, a klasszikus építészet büszkén vállalja identitását, és a nép büszkeségét, amit reprezentál.
A klasszikus építészet vállaltan nyugati, hódolva kultúránk római és görög gyökerei előtt is. Különösen is ez a helyzet Magyarország esetében; Budapestet újjáépíteni egyenlő Magyarország identitásának megerősítésével, amelyet 40 évig elnyomott a kommunizmus. Magyarország az építészeti reneszánsz által megerősítette a nyugati kultúrához hoz való tartozását és nemzeti szuverenitását.
Ugyanakkor az építészeti szépségnek van spirituális aspektusa is. Történelmileg a templomok voltak a nyugati városok legextravagánsabb és legszebb épületei. Ugyan gyakran túlzóak, de mindez egy mélyebb értelmet tükröz.
A szépséget csak spirituális szempontból érthetjük meg, mint a világegyetemben jelen lévő magasabb értelem evidenciája. Ez annak az ateizmus elutasítása, amely oda vezetett, hogy a kommunizmus elutasította az építészeti szépséget.”