„A kormánypárti sajtóban megszámolni sem érdemes, hányan szólítják fel Gulácsit, korholják, vádolják, kérdezik fel olyanok, akik a sporttáskáját se vihetik. Nem tesznek mást, minthogy különbséget tesznek magyar és magyar között immáron a nemzeti válogatott berkein belül is. Ennyire erővel megkérhetnék a külföldi szövetségi kapitányt, hogy a válogatott behívója előtt töltessen ki mindenkivel egy tesztet, ki hol is áll az emberi jogok, Európa, a másság, a családpolitika, a kedvenc NER-csapat dolgában, de minek is ezek, rögtön inkább a pártpreferenciáról nyilatkozzanak.
Tényleg van ember, aki komolyan gondolja még egyes KESMA-szerkesztőség zászlóshajós szerzőin kívül, hogy a magyar válogatott tagjai ne lennének plurális gondolkodásúak?
Van közöttük minden bizonnyal, aki balos, jobbos, aki melegpárti, aki Alaptörvény-hívő, aki apolitikus. És nehezen tudom elképzelni azt is, hogy amikor a hazai és külföldi ligákban játszó magyarok olvassák az általuk nem ismert tartalomfejlesztők Gulácsi-ütögetését, akkor ne Gulácsival lennének. Nem azért, mert egyetértenek vele, hanem mert »ilyet még nem láttunk, kik ezek?!«”