Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
Teljesen beteges, ahogy a legártatlanabb nézőket, a gyerekeket manipulálják.
„(...)A Netflix nap mint nap megpróbálja lenyomni a torkunkon például annak a normalizálását, sőt bálványozását, hogy valaki transznemű. A Netflix ugyanis felvállaltan közvetítő médiuma a szélsőliberális, neomarxista, nyílt társadalmakat hirdető elmebajnak, sajnos igen hatékonyan puhítva a képernyők előtt »szocializálódó« fiatalokat.
Nem egyszer azt a technikát alkalmazva, hogy egy sorozat második, vagy harmadik szériájában - amikorra már kialakult az érzelmi kötődés - derül ki akár több szereplőről is, hogy meleg, vagy kerül elő egy transznemű »hős« karakter. (például: Money Heist, Designated Survivor, stb.)
Minderre persze könnyedén legyithetnénk is, hiszen Hollywood balliberális szerepvállalása után már nem lepődünk meg szinte semmin, de amikor a nyílt, transz propagandát már a legkisebb gyerekeknek szánt sorozatokba is beleerőltetik, akkor bizony szólni kell.
A The Baby-Sitters Club című sorozatban az egyik főszereplő Bailey, aki biológiailag fiú, azonban transznemű lánynak vallja magát. Nem mellesleg, egy hatéves! gyerekről beszélünk…
Az egyik jelenetben Bailey kórházba kerül, s a kezelő orvosa, a kórlapját vizsgálva, fiúként beszél róla. Bailey 12 éves barátnője elképesztő stílusban oktatja ki az orvost arról, hogy egy transznemű gyerek számára milyen mélyen traumatikus élmény lehet a “misgendering”, vagyis: amikor lány helyett fiúnak nézik.
Itt tart a Netflix. Teljesen beteges, ahogy a legártatlanabb nézőket, a gyerekeket manipulálják. Őszintén: mégis mi keresnivalója van egy gyereksorozatban az agresszív, szélsőliberális identitáspolitikának?
De a Netflix itt nem áll meg, számos esetben történelmet, múltat is hamisít, ezzel is ugyanazt a kampánycélt szolgálva. Így történhet meg például az az abszurditás is, hogy az 1800-as években játszódó, Bridgerton című sorozatban fekete arisztokraták élnek az angol palotákban, s az angol királynő szerepét is egy feketebőrű színész játsza.
Lélegzetvisszafojtva várom azt a pillanatot, amikor egy Martin Luther Kingről szóló film címszereplőjét egy fehér művész alakíthatja, vagy egy kínai… Nonszensz.”