Azzal vádolják a főváros vezetését és a Momentumot, hogy le akarja betonozni a várat

„Heves vita bontakozott ki a hétvégén a Városliget megújítását részletező, az egyes múzeumok, kulturális központok elhelyézéséről szóló Facebook-posztom kapcsán. Pontosan viták provokálása, a városfejlesztés e központi kérdéseiről érdemi párbeszéd kialakítása volt a cél, ahogy a posztban is jeleztük. Némileg álságos és nevetséges ugyanakkor, hogy a fővárosi zöldfelületek védelmét sokadlagos kérdésnek tekintő kormánypárti politikusok háborodnak fel, és vádolják a főváros vezetését és a Momentumot azzal, hogy le akarja betonozni a várat. Ugyanők, akik évek óta bagatellizálják a klímaváltozási városi életmódra gyakorolt hatásait, és hagyják figyelmen kívül – többek között – a Városliget közparkként való megőrzése mellett felsorakoztatott érveinket is.

Csomay Zsófia építész általunk is használt látványterve egy komoly és mélyen megalapozott koncepció, a „magyar Akropolisz-modell” része. E modell egy élő, pezsgő kulturális negyed terve, amely a kortárs építészeti és konceptuális elemek beillesztésével őrizné meg, és értelmezné újra a történelmi emlékeket, építészeti sajátosságokat a budai várban. Ezáltal nem egy élettelen skanzen keletkezne, és nem csupán a turisták számára lenne vonzó városi helyszín a várnegyed, hanem minden budapesti szívesen töltené ott az idejét.

A kormányzat illetékesei évek óta állítják, hogy az egyetlen szakmailag, koncepciójában elfogadható megoldás például a Magyar Nemzeti Galéria Városligetbe költöztetése, hogy az ott tervezett múzeumi negyed – úgymond – nem lehet teljes a Galéria épülete nélkül. Ugyanígy állítják, hogy nincs alternatívája a Vár kormányzati negyedként való átpozicionálásának sem. Csomay Zsófia pályázatára épp azért hivatkoztunk, hogy jelezzük: minden ellenkező állítással szemben volt és van érdemi szakmai vita többek között ennek kapcsán is. Vannak versengő koncepciók, amelyek érdemesek a mélyebb megvitatásra.

Véleményünk szerint a Fidesz jelenlegi elképzelése, amely a Vár kormányzati negyed, hatalmi központ jellegét állítaná vissza a történelmi folytonosság helyreállításának igényére hivatkozva, több okból sem támogatható. Szimbolikájában egyértelműen szembe megy a magyar demokratikus és köztársasági tradícióval, amelyet értéknek tekintünk, és kiüresíti a vár kulturális és rekreációs funkcióit is. E funciók valóban az 1945 utáni időszaktól kötődtek ehhez a városnegyedhez, ám ez az újraértelmezés ettől függetlenül valódi értéknek, helyes és támogatható felfogásnak tekinthető, továbbvitelét, újragondolását sokkal korszerűbbnek, emberközpontúbbnak tekintjük, mint egy kormányzati negyed óriási összegeket felemésztő, esztétikájában életidegenül historizáló tervének megvalósítását.

Itt az idő, hogy végre őszintén beszéljünk arról, milyen felfogás alapján szeretnénk fejleszteni Budapestet!

Aki pedig szeretne jobban elmélyülni a magyar Akropolisz-modellben, és szívesen olvasna a minap posztolt, 2017-ben a Lechner Központ által kiemelt megvételre javasolt látványterv koncepció hátteréről részletesen, annak ajánlom az Építészfórum alábbi cikkét.”