Valódi bolsevik érvelés

„Március 15-én díjakat osztogatott az egykor szebb napokat látott – Mikszáth Kálmán által alapított – újságíró szervezet posztkomcsi, sóhivatal-maradéka: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége.

A sajtószabadság és a demokrácia elfogulatlan »őrkutyái« – ahogy anno az Index felsőbbrendűségi mámorban úszó publicistái magukat nevezték – idén ők lettek:

- Gulyás Márton és a Partizán szerkesztősége

- A Telex szerkesztősége

- Lukács Csaba (Magyar Hang)

- Keller-Alánt Ákos (Szabad Európa)

- Serdült Viktória (HVG)

A gyengébb idegzetűek a díjak odaítélésének indoklását is elolvashatják a megfelelő platformokon, én ezúttal mindenkit megkímélnék ettől, de nem túlzok: valódi bolsevik érvelés, egytől egyig.

Bevallom, azért van némi hiányérzetem. A MÚOSZ igazán választhatna már magának egy névadó mentort – tudatosan nem védőszentet javasolnék –, mondjuk Fekete-Győr András, vagy Szarvas Koppány Bendegúz becses személyében, nekik úgyis olyan kifinomult érzékük és ízlésük van ahhoz, hogyan is kell majd eltiltani a konzervatív újságírókat a hivatásuktól.

És még valami: a MÚOSZ vezetőinek, tagságának lelkivilágát általában zavarni szokta mindaz, ami magyar, vagy épp nemzeti jelzővel illetett. Szerintem: Itt az idő! Most vagy soha! Vállalják végre önmagukat, elő az ideológiai coming out-tal! Nevezzék végre annak magukat, amik ők valójában:

Balliberális Újságírók Országos Szövetsége. BÚOSZ.

Nem kell nektek ezzel az elavult, múltba révedő, köldöknézegető, magyar jelzőcskével ennyit babrálni, tökéletes lesz az a BÚOSZ is!”