Vakcinanacionalizmus

„»Minden magyart, aki a világon él, 16 és félmillió vakcinából be lehet oltani.« – mondta az állami médiának adott legutóbbi nyilatkozatában a magyar miniszterelnök.

Mi nem stimmel ezzel a mondattal?

A demográfiai adatok szintjén az, hogy a legoptimistább becslések szerint is 14 millió, magát magyarnak valló ember él a világon.

16 millió ember (16 millió dózis? 16X2 millió dózis kétszeri oltásra? - nem derült ki, de nem is ez a lényeg) beoltására akkor se lenne szükség, ha lenne 16 millió magyar világszerte, aki a magyarországi vakcinakészletre szorul.

De nyilván nincs ennyi. A legnagyobb magyar közösségek az Egyesült Államban és Romániában élnek – mindkét országban magas az átoltottak aránya, az itteni magyarok egészen biztosan nem szorulnak magyarországi segítségre. Nem szorulnak az oltásbajnok Izraelben élő magyarok sem, a Nyugat-Európában élők sem. Ukrajnában lehet gond, itt – ha az összes ukrajnai magyar felnőttet magyarországi vakcinával oltanák be, akkor sem kellene ötven-hatvanezer embernél többet ellátni.

De nyilván senki sem gondolja komolyan, hogy Magyarországnak, etnikai alapon kellene osztogatnia a vakcinát – maga Orbán Viktor sem. Az eddigi gyakorlat pont ellentétes azzal, amit ő mond: nem Magyarország nagylelkűsködik, hanem például Románia. A román-magyar kettős állampolgárok Magyarországról Romániába járnak oltásra, mert itt átlátható a regisztrációs rendszer, és Pfizer, Moderna vagy Astrazeneca oltóanyagot lehet kapni.

Mi a célja akkor tehát ennek a nagyot mondásnak? Egyrészt az, hogy a magyar kormány fenntartsa az adakozó, nagylelkű »anyagország« illetve »anyakormány« képet. A »senkit sem hagyunk az úton", a »minden magyar számít" illúziót. Tüzelje a nacionalizmust.

Másrészt az, hogy belekergesse az ellenzéket a tagadásba. Ha Orbán Viktor azt mondja, hogy a nem létező 16 millió magyarnak adnak vakcinát, akkor az ellenzék azonnal, csípőből elkezdi félteni a »magyaremberek vakcináját«, és elkezd tiltakozni az ellen, hogy Erdélybe vagy Kárpátaljára juttassanak a »magyar oltóanyagból«. És máris betölti így az ellenzéknek szánt »nemzetellenes«, »magyarellenes« szerepet. Megkezdődik egy nacioanalista versengés: kik azok a»magyaremberek« és még magyarabb emberek akiknek jár vagy nem jár vakcina? Egymásra licitálnak, mozgósítják a támogatói kört. Végső soron Orbán Viktor, és őfelsége ellenzéke is jól jár, mert belemehet egy vetélkedésbe, aminek a saját tábor erősítésén túl nincs tétje. A magyar kormánypárti-ellenzéki szimbiózis újabb minősített esete.

És miközben a nem létező magyarok senki által nem kért oltásáról vagy nem oltásáról vitatkoznak mi zajlik valójában?

A magyar oltásrendszer még mindig kaotikusan működik. Még a különösen veszélyeztetett magyarországi kategóriák számára sem tudják biztosítani az oltóanyagot. A Pedagógusok Szakszervezete hiába kéri, hogy a tanárokat sorolják a kiemelt kategóriájú, védett dolgozók közé - nincs rá mód, nincs rá politikai akarat. Romániában egy hónapja folyik a pedagógusok elsőbbségi oltása: három hét alatt hatvanezer pedagógus számára tették sürgősségi rendszerben hozzáférhetővé a vakcinát. Román, magyar etnikumú pedagógusoknak egyaránt.

Amíg ez így megy, addig felesleges az ígérgetés, a nagyotmondás és a hangulatkeltés. A magyar kormány vakcinanacionalizmusa pont arra jó, hogy elterelje a figyelmet a magyar kormány működésképtelenségéről. Erről és nem arról kellene beszélni, hogy jár-e az »ukránoknak« az oltóanyag. Feltéve, ha valóban a politikai kritika és az érdekvédelem a cél.