Terjesszük ki a levélszavazást!

A Második Reformkor Alapítvány online népszavazási kezdeményezésével azt kívánja elérni, hogy a választás napján külföldön tartózkodó minden magyar embernek lehetősége legyen levélben is leadnia szavazatát. 2012 őszén, a jelenleg is hatályos választási eljárási törvény elfogadásakor ezt még a Fidesz is így gondolta, hiszen ennek megfelelő jogszabályt alkotott meg és fogadtatott el az Országgyűlésben. 2013 júniusában aztán változott a helyzet és a fideszes többség egy törvénymódosítással megvonta ezt a lehetőséget a magyarországi lakcímmel rendelkező honfitársainktól. Bizonyára tisztában van ezzel Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő is, aki a Mandiner szerzőjévé avanzsálva illette éles kritikával, hogy pártja egykori javaslata újra napirendre került.

Határon túli magyarok elleni uszításról ír, miközben mindenki számára világos kell, hogy legyen, a kezdeményezés épp a nemzeti összetartozás jegyében született. Nem a trianoni diktátum következtében az anyaországon kívül rekedt nemzettársaink ellen szól, hanem azt kívánja elérni, hogy a számukra helyesen biztosított levélszavazási lehetőséggel minden külföldön tartózkodó magyar élhessen. Valódi nemzeti politikának az tekinthető, ha pártállástól függetlenül minden magyar állampolgár számára azonos lehetőséget biztosítunk arra, hogy egyik legalapvetőbb jogát, a választójogot akadálytalanul gyakorolhassa.

Dr. Stumpf István egykori alkotmánybíróval, az első Orbán-kormány kancellária miniszterével, jelenlegi kormánybiztossal értünk egyet, aki a 3086/2016 (IV. 26.) AB határozatban a következőképpen fogalmazott a levélszavazás magyar lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó személyektől való megvonása kapcsán: „A levélben szavazók névjegyzékére vonatkozó szabályok körében a Ve. 266. § (2) bekezdésének kifogásolt rendelkezése a választójogot érintő módon diszkriminálja a szavazás napján külföldön tartózkodó, magyarországi lakcímmel rendelkező választójogosultakat. Az Alkotmánybíróságnak ezért meg kellett volna állapítania a vizsgált szabályozás kapcsán azAlaptörvény sérelmét.” Nem tudjuk, hogy Zsigmond képviselő úr neki címezte-e a „régi és többször megcáfolt baloldali hazugság” jellemzést.

Zsigmond Barna Pál kifejti, hogy a magyar törvények magyarországi lakcímmel rendelkező és azzal nem rendelkező állampolgárokat ismernek. Előbbiek egyéni jelöltekre és pártlistára szavazhatnak személyesen (külképviseleten vagy Magyarországon), utóbbiak pártlistára levélben is. Két elkülönülő csoport van, mondhatnánk és ezzel le is tudhatnánk a kérdést. Csakhogy az Alkotmánybíróság is elismerte, hogy a választás napján külföldön tartózkodó magyarok egységes (homogén) csoportot alkotnak, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e lakcímmel Magyarországon vagy sem. Sőt, azt is elismerte az AB többségi álláspontja, hogy a levélszavazás megvonása a lakcímmel rendelkező külföldön tartózkodóktól az e csoportba tartozók hátrányos megkülönböztetését jelenti (lásd az indoklás [51] bekezdésében). Pusztán azt állították, hogy a lakcím megléte olyan objektív szempont, amely alapján a hátrányos megkülönböztetés nem okoz alaptörvény-ellenességet. Ahogy jeleztük, ennyire sem volt megengedő Stumpf István és több másik alkotmánybíró, akik nem látták a korlátozás alkotmányosan igazolható indokát.

Természetesen, ha valaki külföldi állandó lakcímmel rendelkezik, az szavazhat levélben. Az is igaz, hogy aki teljesen felszámolja magyarországi lakcímét, az elveszítve az egyéni jelöltre

leadható szavazás lehetőségét levélben szavazhat pártlistára. A mi kezdeményezésünk ugyanakkor

A világ sokkal összetettebb élethelyzeteket hoz létre, sokkal színesebb képet mutat, mint amire a Zsigmond Barna Pál leegyszerűsíteni igyekszik. Mi van például azzal a betegápolóval, aki egy hónapot külföldön dolgozik, hogy itthon élő gyermekei megélhetését biztosítsa, majd egy hónapot Magyországon tölt a családjával. Az AB-határozat megszületéséhez vezető indítványozó is ilyen személy volt. Vasárnap, a választás napján is dolgoznia kellett, nem engedhette meg, hogy a tőle 137 km-re lévő képviseletre utazzon. Ellenben gond nélkül leadhatta volna a szavazatát levélben, ha a jogszabály engedte volna. Miért akarná képviselő úr, hogy feláldozza hazai lakcímét egy ilyen ember, ha alapvető jogát szeretné akadálymentesen gyakorolni? Miért akarná bárki is ilyen választás elé állítani azokat a magyarokat, akik a szavazás napján külföldön vannak és akadályba ütközik személyes megjelenésük?

Nem éppen azt kellene ösztönözni minden eszközzel, hogy az ország és az állampolgár közötti kapcsolat a lehető legszorosabb legyen? Mit veszíthetnénk azzal, haezeknek az embereknek is biztosítanánk egy egyszerű és a gyakorlatban már kipróbált lehetőséget? Ha valaki egyszer jogszerűen rendelkezik magyar lakcímmel, akkor miért ne adhatná le a szavazatát levélben is?

(Megjegyzem, képviselő úr tévesen állítja, hogy a példájában említett nagyváradi fiú nem kaphatná meg a részére postázott levélcsomagot Liverpoolban. A választási eljárásról szóló törvény 92. §-a postai cím megadását várja el, amely eltérhet a külföldi lakcímtől, sőt a személyes átvételt is lehetővé teszi erre irányuló kérelem esetén. Ha nem így lenne, akkor is rendezhető eljárási kérdésről lenne szó.)

A valóság az, hogy a levélszavazás kiterjesztése senkinek nem okozna hátrányt, senkinek a jogát nem sértené, ellenben nagy segítséget jelentene sok tízezer magyar ember számára, hogy alapvető jogával éljen, akkor is, ha magyar lakcímmel tartózkodik a szavazás napján külföldön. Képviselő úr a koronavírus-járvány harmadik hullámának kellős közepén, ahatárzárak és utazási korlátozások idején el sem tud képzelni olyan eshetőséget, hogy a külképviseletekre utazás vagy az ott történő hosszas sorban állás kivitelezhetetlen vagy épp veszélyes legyen?

A jogalkotóval szemben ugyanis nem pusztán azt az elvárást támaszhatjuk, hogy ne legyen alkotmányellenes az általa megalkotott szabály. A jogalkotónak minden lehetséges eszközzel és módon tennie, sőt küzdenie kell azért, hogy minden választópolgár a gyakorlatban is élhessen a jogaival. Akkor is, ha politikailag mást gondol. Nem az a kérdés tehát, hogy miért terjesszük ki a levélszavazás lehetőségét. A kérdés az, miért ne terjesszük ki. Ha alkotmányos is lenne a jelenlegi szabályozás – mint ahogy tekintélyes, baloldali elfogultsággal nem vádolható alkotmányjogászok szerint sem az – az sem lenne elégséges érv a jogkiterjesztéssel szemben.

Bízunk benne, hogy a levélszavazás kiterjesztésének szükségességét és előnyösségét pártja 8 évvel ezelőtti álláspontját követve Zsigmond képviselő úr is felismeri és személyében hamarosan kezdeményezésünk lelkes támogatóját köszönthetjük. Mert a választójog nem ismer határokat!

A szerző a Második Reformkor Alapítvány ügyvezetője